Felszolgáltam, sört csapoltam, terítettem Bajorországban

A szerencse talán nem is a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen a lehetőség minden olyan, 18. életévét betöltött diáknak jár, aki kellő némettudással és elegendő bátorsággal rendelkezik, hogy két és fél hónapot távol az otthontól, egy ismeretlen, idegen nyelvű környezetben töltsön. Bevallom, először nem lelkesedtem igazán az ötletért. Úgy gondoltam, a nyaramat így teljesen elpazarlom, nem tudok találkozni a barátaimmal, és ki sem tudom igazán pihenni magamat az iskolakezdés előtt. De ahogy szépen lassan teltek a hónapok, egyre inkább elvágyódtam, ha csak kicsit is, de világot akartam látni. Az elhatározás nem volt könnyű, a jelentkezési papírok kézhezvételénél még egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy tényleg meg merem-e tenni ezt a nagy lépést. Miután leadtam a papírokat, tűkön ülve vártam a választ – ez április közepén meg is érkezett. Alá-írtam a szerződést, amelyet visszaküldtünk a hotelnek, és onnan már nem volt visszaút. Szerződésbe foglaltuk, hogy június 16-án kezdem a gyakorlatomat Schlierseeben, egy kisebb bajor üdülőtelepülés egyik hangulatos hoteljében. Örültem annak is, hogy több iskolatársammal együtt alkalmaztak, így nem kellett egyedül megbirkóznom a kezdeti nehézségekkel.

A kiutazás és a kezdés is gördülékenyen ment, kedvesen fogadtak minket, úgy érzem, hamar sikerült beilleszkednünk. A kommunikációval sem voltak problémáink, néha a bajor dialektus megértése okozott nehézséget. A két és fél hónapos szakmai gyakorlat alatt a gasztronómia és a hotelipar szinte minden területén kipróbálhattuk magunkat. Én először egy, a szállodához tartozó önkiszolgáló étteremben dolgoztam, mint mindenes kisegítő. A kasszázástól a rendezvények előkészítésén és számos asztalterítési módon át a különböző ételek készítéséig mindent kipróbálhattam. Ezután bepillantást nyerhettem a konyha tevékenységébe. A hidegkonyhai feladatokat bízták rám, és nagyon élveztem a szakácsokkal való közös munkát. Mindig igyekeztek tanítani, és mindent megmutattak, így sok tapasztalattal gazdagodhattam. Ezek után a vendéglátóipar központi részlegén, pincérnőként dolgozhattam. Kezdetben még hátfájással küszködve tudtam felszolgálni a korsókkal teli tálcákat, azonban szépen lassan megerősödtem, és hozzászoktam a fizikai igénybevételhez. Minden tiszteletem a pincéreké, akik egész életükben ezt a szakmát űzik, mivel kicsit megtapasztalva, milyen is a munkájuk, rájöttem, hogy nagyon megterhelő. A szálloda működéséhez alapvető munkakört, a szobaasszonyi teendőket sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni, de iskolatársaim a housekeeping működésébe is belekóstolhattak.

Heti két szabadnapot kaptunk, amikor lehetőségünk nyílt a környék felfedezésére. Többször is hosszú hegyi túráknak indultunk neki Bajorország gyönyörű tájain. Szerencsénk volt helyi fesztiválokon, koncerteken részt venni, és bepillantást nyerni a bajor életmódba is. A sörcsapolás művészetét szépen lassan mi is tökélyre fejlesztettük, és megtanultuk azt a sokféle fajtát, amelyet a németek kedvelnek.

A kulturálisan sokszínű alkalmazotti kör minden tagja toleránsan viselkedett a külföldi gyakornokokkal, és türelemmel kezelte esetleges nyelvi botlásainkat, félreértéseinket. Rengeteg remek emberrel ismerkedhettem meg, akiket a nyár végén fájó szívvel hagytam ott. De a jó kapcsolatokat még a nyár elteltével is sikerült tartanunk, és remélem, jövő nyáron viszontláthatom az ilyen rövid idő alatt megszeretett kollégáimat.

Mindenkit biztatnék arra, hogy merje megtenni ezt a lépést, és lásson világot. Úgy érzem, én rengeteg jó tapasztalattal gazdagodtam, amelyek által kicsit többé is válhattam.

Szabó Dorottya

Kereskedelmi és Vendéglátói SZKI