Bajnoki aranyat ért a söpteiek tavaszi hadjárata (videóval frissítve)

Az őszi szezon zárásakor vélhetően csak a legelvakultabb söptei drukkerek gondolhatták, hogy csapatuk a listavezető Vasasszonyfával szembeni nyolc pontos előnyét ledolgozva feljut a megyei II. osztályba. Márpedig éppen ez történt, így 1994. után ismét megyei II-es csapata van a Szombathely melletti falunak.

 - Az utóbbi három-négy meccsen végig erős győzelmi kényszer alatt játszottunk, szerencsére a fiúk az utolsó, sorsdöntő  perenyei meccsen sem remegett meg a lábuk  - mondta Takács László, a Söpte mestere. - Ugyanakkor elismerés illeti a Perenyét is, mert egyáltalán nem adta olcsón a bőrét, alaposan meg megszenvedtünk a három pontért. Az első félidőben akadt ugyan néhány helyzetünk, sajnos a kapuba sehogy sem sikerült betalálnunk. A szünetben láttam a fiúkon, hogy a szokottnál jóval feszültebbek, azzal próbáltam nyugtatni őket, hogyha lövünk egy gólt, attól kezdve már nyert ügyünk van. A második játékrészben még többet támadtunk, ugyanakkor a vezető gólunk csak nem akart megszületni. A 77. percben aztán megtört a jég: a hosszú sérülése után a szünetben csereként beállt Ábrahám Józsi betalált. Nem hiszem, hogy különösebben ecsetelnem kellene, hogy mekkora kő gördült le a játékosok és a szurkolók szívéről. A  85. percben aztán Kovács Erik is lőtt egy gólt - innentől kezdve már tényleg nem volt miért idegeskednünk. Egyébként meccs közben nem foglalkoztunk azzal, hogy áll a Herény meccse, bár szurkolóinkat annál jobban izgatta az ottani eredmény, hiszen meccs közben folyamatosan jöttek és mondták a híreket. De mégegyszer hangsúlyozom: mi csak magunkkal törődtünk. A lefújás után óriási ünneplés vette kezdetét, előkerült a pezsgő is, persze nem sokat hagytunk a palackban. Szurkolóinkat maximális elismerés illeti: sokan a csapatbusszal együtt utaztak velünk Perenyébe, de miután az megtelt, nyolc-tíz autóval jöttek drukkereink. A kispad felöli oldalvonal mellett csak söptei szurkolók voltak, szerintem százan biztosan elkísértek bennünk.

 Videó: Bonyhádi Zoltán

- Perenyén ünnepeltünk egy darabig, majd hazamentünk Söptére, ahol a pálya melletti sörözőben folytattuk a bulit, egészen este 11-ig tartott a mulatság - mesélte a tréner. -  Az igazi, nagy ünneplés július 3-án lesz, a falunap keretén belül ekkor kapjuk meg a bajnoki aranyérmet. Jómagam 1994-ben játékosként két évet lehúztam söptei színekben a megyei II-ben, azóta azonban csak a megyei háromban szerepelt a csapat. Valamiért ez a mostani siker édesebb számomra, mint az akkori feljutás. Lehet, azért is különleges, mert 2000. óta irányítom a gárdát, azaz éppen tíz éve ültem le először a söptei kispadra. Szó se róla, nagy harc folyt a feljutásért, a tavaszt még nyolc pontos hátrányból kezdtük a Vasasszonyfa mögött, de miután valamennyi riválisunkat - a Herényt, a Nemesbődöt, az Acsádot, a Vasasszonyfát - megvertük, így szerintem megérdemelten jutottunk fel. Az a csapat amely legyőzi vetélytársait, mindenképpen rászolgál az elsőségre.

- Hogy mit hoz a jövő? Kedden önkormányzati ülés volt Söptén, ahol szóba került a focicsapat is, és abban maradtunk,  szinte biztos, hogy vállaljuk a magasabb osztályt - folytatta Takács László. -  Az ificsapatot arra megszervezzük, ugyanakkor az is biztos, hogy a felnőttcsapatba is kell négy játékost igazolnunk.