In memoriam: Szántai István

Szántai István a volt Jugoszlávia területén, Lócson született 1943. június 2-án. Magyarbolyban járt általánosba, minden szabadidejében focizott. Zalaegerszegre vonult be, a Dózsában játszott. Ott figyelt fel rá idős Kulcsár Ferenc egykori fedezetpárja, Dombai Károly, mert tudta, hogy a Rohonci úti csapat jobbhátvédet keres. A katonaság után jött is a Haladáshoz, az NB IB-s csapat jobbhátvédje lett. Az akkori második vonal negyedik évében, 1966-ban osztályozóra masírozott a csapat, ott már a friss szerzemény középhátvédet játszott, méghozzá nagyon jól. Fel is jutottak az első osztályba. Szántai erőtől duzzadó játékával biztos csapattag volt, példamutatóan, sportszerűen élt, és Tóth Géza tanácsait meghallgatva erősíteni járt a súlyemelőkhöz. Az 1972-es kiesés után egy év múlva Palicskó irányításával visszajutottak, majd újabb két év a felsőházban, aztán Szántai visszavonult. Először ifi edző lett, majd több helyütt vállalt szakmai munkát, Répcelakon kilenc évig irányította a csapatot. Aztán felhagyott az edzőséggel, benzinkutas lett.

Amikor évekkel ezelőtt írtam pályafutásáról, az 1966-os osztályozó utáni szombathelyi ünneplést említette nagy élményként. Barátjaiként nevesítette Halmosit, Szarkát, Iszakot, Stiebert és a cipőgyáriaktól igazolt Bíró Lászlót. Dicsérte edzőit, Palicskó Tibort és Albert Józsefet is. A betegségek nem kerülték el, előbb infarktust kapott, majd három évre rá agyi infarktust is, amelynek következményeként a bal oldala lebénult. De nagy küzdőerővel mindig talpra állt. Első házasságából kislánya született, aki külföldön él. Második házasságában békésen teltek napjai, nagy sétákat tett, ismerősökkel beszélgetett, s a ház körüli teendőket is elvégezte. Tévézett, olvasott, a futballt a közvetítések jelentették számára. Közeli ismerősei szerint állapotát tekintve távozása váratlan volt.

Isten veled Pista! Nyugodj békében!

Bodor Ferenc