In memoriam Gállos László

Teljes komolysággal Főnöknek szólított. Meglepettségemet azzal ellensúlyoztam, hogy válaszként én is Főnöknek tituláltam a jó értelemben régimódi Gállos Lászlót. Ebben maradtunk. Aztán, mivel inkább baráti, mint csak munkakapcsolat alakult közöttünk, a megszólítás korának és úri modorának köszönhetően csak részemről maradt közel 40 évig: Főnök. A még közelebbi barátai - elegáns tartása és futballmúltja miatt - Lázárnak becézték.

Gállos László 1922-2013

A fent említett tudósítói munka sokszor napi kapcsolatot jelentett, mindig tettre kész volt, pontos közvetítője, rajongója a körmendi foci- és kosárlabda-eseményeknek. Több volt mint rajongó, talán kicsit nem kicsit, nagyon elfogult is. Az a fajta tudósító, aki vereség esetén sem tudott, s nem is akart bíráló szavakat, mondatokat eljuttatni a két említett laphoz. A kosarasok nagy győzelmei után a fővárosi kollégák élvezhették nagyvonalú vendégszeretetét.

Hétköznapokon a Fő téri játék-, bazár- és divatáruboltban is a sport volt a fő beszédtéma. Regénybe illőek azon elbeszélések, amelyek az ifjú sportolók anyagi segítéséről szóltak, Laci bácsira mindig számíthattak a kedvencek; aki remekelt a meccseken, a kölcsönt sem kellett visszaadnia. Egyenes alakja már jó ideje hiányzott a kosárcsarnokból, évek óta odahaza pihent, sportot olvasott és rejtvényt fejtett. Így, múlt időben, hiszen Svédországban élő testvérének halála után két héttel, életének 91. évében ő is eltávozott közülünk. A két testvér temetése - ha nagyon messze is egymástól - ugyanazon a napon, március elsején lesz. Isten Veled! Nyugodj békében, Főnök, Lázár, Laci bácsi!