Ferencz örül a továbbjutásnak, és kalapot emel a Falco előtt

A 193 centiméter magas, elsősorban a kettes poszton használható játékosnak tíz hármas kísérlete közül nyolc(!) is hibátlannak bizonyult - nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Körmend tizenötöse döntő részt vállalt a Falco kétvállra fektetésében. Ferencz ugyanakkor nincs elszállva magától, úgy véli, az életben csupán egyszer jön ki ennyire a lépés.

- Őszintén szólva a bemelegítésnél még nem éreztem, hogy ennyire jól elsülnek majd a hármasaim, de amúgy sem ezzel voltam elfoglalva, sokkal inkább arra koncentráltam, hogy valahogy megnyerjük ezt a fontos meccset - jelezte Ferencz Csaba. - Szerintem a második negyed utolsó pár percét leszámítva végig kézben tartottuk a mérkőzést - ekkor viszont kissé megközelített minket a Falco. Szerencsére a harmadik negyedben robbantottunk, állva hagytuk a szombathelyieket, aztán már nem volt más dolgunk, mint tartani a különbséget. Nekem is sikerült valamennyit hozzátennem a győzelemhez, de be kell látnom, az ember életében egyszer van ilyen nap, hogy szinte minden sikerül. Illetve minden azért nem, mert ha belegondolok, akadtak hibáim. Ugyanakkor nagy tévedés lenne ha nem emelném ki társaimat,  hiszen nélkülük egészen biztos, hogy nem jutottam volna 26 pontig - nekem csak annyi dolgom volt, hogy a labdákat behajigáljam a gyűrűbe. Korábban már akadt olyan meccsem ahol hasonlóan jól sikerültek a tripláim, akkor hat hármasig jutottam. Nem feledkezhetek meg szenzációs közönségünkről sem, hiszen drukkereink mind Szombathelyen, mind pedig Körmenden fantasztikusak voltak. Ami a Falcot illeti: csak látszólag sima, ez a 3:0-s sikerünk, valójában nagyon meg kellett dolgoznuk minden győzelemért. Az igazsághoz tartozik, hogy a szombathelyiek roppant fáradtan vágtak neki a sorozatnak, ez bizony nagyban befolyásolta a párharcot. Az is mellettünk szólt, hogy hosszabb volt a kispadunk. Ugyanakkor le a kalappal a sárga-feketék előttük, hiszen ilyen szezon után - itt elsősorban Horváth Zoli halálra gondolok - szerintem bravúr amit elértek, így nem is tehetek mást, ezúton is gratulálok nekik.

- A meccs után nem csaptunk nagy ünneplést, a fiúkkal elmentünk vacsorázni, na jó, azért közben legurítottunk pár sört is. Mostantól viszont már előre tekintünk, jövő héten folytatódik a rájátszás. Ha rajtam múlana, a Paks-Kecskemét duóból utóbbi csapatot választanám ellenfelünknek, de érzésem szerint az atomvárosiakkal csapunk össze a döntőbe jutásért. Mindenesetre bárki is kerül az utunkba, szeretnénk bejutni a döntőbe, hozzáteszem persze: ez hatalmas bravúr lenne a csapattól. No persze abban is biztos vagyok, ha egy nagyon szépen csillogó érmet szereznénk, nem csupán egy-két sörrel ünnepelnénk... - zárta szavait Ferencz.