Negyed évszázad közeli szemtanúja volt a doki

Dr. Andits Tamás, Andits doki régi bútordarab a Falcónál, a kezdetektől segítette a klubot, számtalan edzővel, játékossal dolgozott együtt az elmúlt 25 évben. A csapatorvos a mögöttünk hagyott szezon befejeztével úgy döntött, hogy visszavonul, átadja másnak a helyét a Falco kispadján.

- Tisztán emlékszem a kezdetekre - kezdett bele az emlékek felidézésébe a Markosovszky Egyetemi Oktatókórház fizioterápiás osztályának vezetője, dr. Andits Tamás. - Teniszeztem a Haladás-pályán, amikor Gráczer György, a Falco ügyvezetője átkiabált nekem a kerítésen, és egy sörre invitált - a sört kortyolgatva pedig megkért, hogy legyek a Falco csapatorvosa. Természetesen elfogadtam a felkérést - ez 1992-ben történt. 1985-től a Haladás futballistái mellett is dolgoztam csapatorvosként. Egy ideig párhuzamosan vittem mindkét feladatomat, de egyre több lett az ütközés, végül választanom kellett, és a Falco mellett döntöttem. Nem bántam meg. Óriási utat járt be a csapat az elmúlt negyed évszázadban - és én ennek közeli szemtanúja voltam. Játszottunk a Haladás munkacsarnokában, aztán a Sugár úti kiscsarnokban, végül megérkeztünk az Arena Savariába. A klub egyre nagyobb, egyre eredményesebb lett. Jöttek az olyan sikerek, amelyekről a kezdetekben nem is álmodtunk - a szurkolótábor pedig egyre nőtt. Mára a Falco meghatározó szereplője a magyar kosárlabdasportnak. Döntőket vívtunk, bajnoki címet szereztünk - élmény volt átélni ezt a folyamatot. Ha a bajnoki címünkre gondolok, a mai napig beleborzongok. Mindig volt dolgom, mindig voltak sérültek, de szerencsére olyan igazán nagy sérülések - leszámítva Pankár Tibi fáradásos sípcsonttörését - nem történtek. Horváth Zoltán halála viszont nagyon megviselt. Nemcsak kiváló játékos volt, hanem nagyszerű ember, nagyon szerettem. Nem tagadom, Zoli temetése után nem volt egyszerű leülni a kispadra.

- Remek edzőkkel dolgozhattam együtt - folytatta dr. Andits Tamás. - Ha néhányat ki kellene emelnem közülük, akkor talán Hajnal Lászlót, Földi Sándort és Szrecsko Szekulovicsot említeném. Ők azért is különlegesek, mert nemcsak a kosárlabdához értenek, hanem az emberekhez is, remek közösséget kovácsoltak az öltözőben - és emberként is kiválóak. Az elmúlt 25 évben rengeteg jó kosarast láttam a Falcónál és az ellenfeleknél is. De Kálmán Laci mind közül kiemelkedett - ilyen játékos nagyon ritkán születik. Élmény volt nézni Laci kiteljesedését. De a régiek közül nagyon szerettem Krivacsevicset, vagy például Dzunicsot.

- A Falco egy kicsit más csapat, mint a többi - vélekedett dr. Andics Tamás. - Családiasabb a hangulat, nagyobb az állandóság, így összetartóbb a közösség. Tartom a kapcsolatot az orvoskollégákkal, de a többi klubnál nemcsak a légiósok, hanem az edzők, a vezetők személye, a kiszolgáló személyzet is gyakran változik. Nekem például hosszú évek óta kiváló segítőm Tanai Zoltán gyúró, vagy Pichler Gergely technikai vezető. Ez így helyes. Idővel ugyanis rengeteg tapasztalat gyűlik fel - amit nem tanítanak az iskolákban.

- Már régóta gondolkodtam azon, hogy befejezem a munkát a Falco mellett, de nagyon nehezen hoztam meg a döntést - jelezte dr. Andits Tamás. - Az az igazság, hogy öregszem. Én pedig még sokáig szeretnék aktív életet élni. Így néhány elfoglatságomról le kell mondani. Ennyi idős korban már kell a szabadság, időt kell szánni a pihenésre is. Szeretnék olyan dolgokat is csinálni, mondjuk utazgatni, amire az elmúlt években nem volt lehetőségem. De szeretnék több időt tölteni a családommal is. Az elmúlt 25 évben a bajnoki szezonhoz volt kötve a család ritmusa - szerencsére mindenki tolerálta az elfoglaltságomat. Bár számomra ez inkább hobbi, kellemes időtöltés volt, mint munka. A Falco meccseire persze a jövőben is kijárok, de már csak szurkolóként. Biztosan furcsa lesz, hogy az eddigi helyemnél néhány sorral majd feljebb kell ülnöm, de csak megszokom. És természetesen, ha bármiben tudok, a jövőben is segítek a csapatnak.