Ötven évesen kezdte

Harangozó Péter nem volt mindig hosszútávfutó, sőt, sohasem gondolta, hogy egyszer az lesz. Mint minden fiatal, gyerekkorában ő is a fociért rajongott. Ha Magyarországon marad, alighanem soha nem hozta volna lázba egy New Yorkban, vagy éppen Bostonban rendezett maraton. A sors azonban úgy rendelte, hogy kénytelen volt elhagyni szülőfaluját, élete jelentős részét új hazájában, az USA-ban töltötte - ott pedig az élet elképzelhetetlen futás nélkül.

- 1950-ben a kommunista diktatúra elől menekülve disszidáltam, a bedrótozott Pinka alján átúszva jutottam át Ausztriába, onnan pedig Amerikába vezetett az utam - elevenítette fel a múltat a kettős, magyar-amerikai állampolgársággal bíró Harangozó Péter. - A kondíciómmal soha nem volt problémám, majdnem 50 éves koromig a New York-i magyar futballcsapatban játszottam, idővel azonban át kellett adnom a helyem a fiatalabb menekülteknek. Egy ideig tanakodtam, hogy mi lesz velem sport, mozgás nélkül, végül úgy határoztam, elkezdek futni. Három-négy hónapja futottam, amikor megismerkezdtem egy sportújságíróval, jó barátok lettünk, és a biztatására beléptem a város legnagyobb futóegyesületébe, a híres Road Runners Clubba. Elkezdtem versenyekre járni, először csak néhány kilométeres távokon próbáltam ki magam, aztán fokozatosan belelendültem, és bátran nekivághattam a 20-30 kilométernek is. A klubban megismerkedtem egy neves edzővel, aki rengeget jó tanáccsal, szakkönyvekkel látott el. Tőle tanultam meg, hogy csak éhgyomorral szabad maratont futni. Minden verseny előtt ezért egy napot koplalok, a futás előtt pedig kizárólag banánt és zabkását eszem. Rengeteg vizet kell inni a verseny alatt, akkor is, ha nem vagy szomjas. Végül pedig a fejet mindig magasan kell tartani, hogy minél több oxigén juthasson a tüdőbe. Szép lassan beosztottam az étrendemet is, igyekeztem egészségesen élni. Egészen 70 éves koromig jól ment a futás, három és fél óra alatt általában sikerült teljesítenem a 42,195 km-es maratoni távot, vagy ahogyan kint mondják, a 26,2 mérföldet. 85 évesen persze erre már nem vagyok képes, legalább hat órára szükségem van.

Harangozó Péter New Yorkban, Manhattan-ben él, de minden évben négy-öt hónapot Szentpéterfán tölt. A New York-i maraton láthatóan fontos szerepet tölt be az életében, péterfai házában érmek, oklevelek, serlegek emlékeztetnek a sikeresen letudott kilométerekre. Az örökifjú sportember azonban itthon sem pihen, tulajdonképpen egész évben készül az év legfontosabb versenyére, a New York-i maratonra.

- Eddig 28 maratonon vettem részt, kétszer például Bostonban is rajthoz álltam. A New York-i maratonra minden évben május 1-jéig kell benevezni, 35 dollár a nevezési díj, a versenyt november elején rendezik. Elképesztő ez a verseny, aki nem látta még élőben, elképzelni sem tudja. Tavaly 37 ezer ember hömpölygött végig a a város négy kerületén Staten Islandon, Brooklynon, Queensen, Manhattan-en és Bronxon keresztül, és majdnem négymillóan buzdították a futókat. A főverseny első férfi és női futója 100 ezer dollárral és egy Mercedes autóval gazdagodik, a további 25-25 pedig 25 ezer dollárral. Az idősebb korosztályokat is díjazzák az első 20, a második 15, a harmadik pedig 10 ezer dollárt kap. Nekem sikerült korosztályomban háromszor is harmadikként végeznem. Öt polgármestertől van üdvözlő táviratom, a város első embere ugyanis hagyományos módon minden korosztályban a legjobb New York-inak megköszöni a részvételt. A nyarat itthon töltöm Szentpéterfán, és már elkezdtem a felkészülést. Hétfőn tornázom, két órát mozgok, legtöbbször ugrókötelezek, 8x40 ugrást csinálok, kétnaponta pedig 10-12 kilométert futok. Mindig reggel hat órakor kezdem az edzést. Magyarországon csodabogárnak tartják az embert, az autósok csodálkozva néznek rám, amikor futok. Manhattan-ben egy reggeli edzésen kétezer emberrel futok, zömében az idősebb korosztály tartja így karban magát. Amerikában nagy divatja van a futásnak, itthon ezt nem érzékelem. Általában szeptemberben utazom vissza Amerikába, ekkor már minden nap futok és egyre növelem a távot. Csak alapos felkészülés után lehet rajthoz állni. Az idei már a 29. maratonom lesz, nem tudom, hogy meddig futok még, de amíg bírom erővel, addig nélkülem nem kezdődhet verseny New Yorkban.

- 1950-ben a kommunista diktatúra elől menekülve disszidáltam, a bedrótozott Pinka alján átúszva jutottam át Ausztriába, onnan pedig Amerikába vezetett az utam - elevenítette fel a múltat a kettős, magyar-amerikai állampolgársággal bíró Harangozó Péter. - A kondíciómmal soha nem volt problémám, majdnem 50 éves koromig a New York-i magyar futballcsapatban játszottam, idővel azonban át kellett adnom a helyem a fiatalabb menekülteknek. Egy ideig tanakodtam, hogy mi lesz velem sport, mozgás nélkül, végül úgy határoztam, elkezdek futni. Három-négy hónapja futottam, amikor megismerkezdtem egy sportújságíróval, jó barátok lettünk, és a biztatására beléptem a város legnagyobb futóegyesületébe, a híres Road Runners Clubba. Elkezdtem versenyekre járni, először csak néhány kilométeres távokon próbáltam ki magam, aztán fokozatosan belelendültem, és bátran nekivághattam a 20-30 kilométernek is. A klubban megismerkedtem egy neves edzővel, aki rengeget jó tanáccsal, szakkönyvekkel látott el. Tőle tanultam meg, hogy csak éhgyomorral szabad maratont futni. Minden verseny előtt ezért egy napot koplalok, a futás előtt pedig kizárólag banánt és zabkását eszem. Rengeteg vizet kell inni a verseny alatt, akkor is, ha nem vagy szomjas. Végül pedig a fejet mindig magasan kell tartani, hogy minél több oxigén juthasson a tüdőbe. Szép lassan beosztottam az étrendemet is, igyekeztem egészségesen élni. Egészen 70 éves koromig jól ment a futás, három és fél óra alatt általában sikerült teljesítenem a 42,195 km-es maratoni távot, vagy ahogyan kint mondják, a 26,2 mérföldet. 85 évesen persze erre már nem vagyok képes, legalább hat órára szükségem van.

Harangozó Péter New Yorkban, Manhattan-ben él, de minden évben négy-öt hónapot Szentpéterfán tölt. A New York-i maraton láthatóan fontos szerepet tölt be az életében, péterfai házában érmek, oklevelek, serlegek emlékeztetnek a sikeresen letudott kilométerekre. Az örökifjú sportember azonban itthon sem pihen, tulajdonképpen egész évben készül az év legfontosabb versenyére, a New York-i maratonra.

- Eddig 28 maratonon vettem részt, kétszer például Bostonban is rajthoz álltam. A New York-i maratonra minden évben május 1-jéig kell benevezni, 35 dollár a nevezési díj, a versenyt november elején rendezik. Elképesztő ez a verseny, aki nem látta még élőben, elképzelni sem tudja. Tavaly 37 ezer ember hömpölygött végig a a város négy kerületén Staten Islandon, Brooklynon, Queensen, Manhattan-en és Bronxon keresztül, és majdnem négymillóan buzdították a futókat. A főverseny első férfi és női futója 100 ezer dollárral és egy Mercedes autóval gazdagodik, a további 25-25 pedig 25 ezer dollárral. Az idősebb korosztályokat is díjazzák az első 20, a második 15, a harmadik pedig 10 ezer dollárt kap. Nekem sikerült korosztályomban háromszor is harmadikként végeznem. Öt polgármestertől van üdvözlő táviratom, a város első embere ugyanis hagyományos módon minden korosztályban a legjobb New York-inak megköszöni a részvételt. A nyarat itthon töltöm Szentpéterfán, és már elkezdtem a felkészülést. Hétfőn tornázom, két órát mozgok, legtöbbször ugrókötelezek, 8x40 ugrást csinálok, kétnaponta pedig 10-12 kilométert futok. Mindig reggel hat órakor kezdem az edzést. Magyarországon csodabogárnak tartják az embert, az autósok csodálkozva néznek rám, amikor futok. Manhattan-ben egy reggeli edzésen kétezer emberrel futok, zömében az idősebb korosztály tartja így karban magát. Amerikában nagy divatja van a futásnak, itthon ezt nem érzékelem. Általában szeptemberben utazom vissza Amerikába, ekkor már minden nap futok és egyre növelem a távot. Csak alapos felkészülés után lehet rajthoz állni. Az idei már a 29. maratonom lesz, nem tudom, hogy meddig futok még, de amíg bírom erővel, addig nélkülem nem kezdődhet verseny New Yorkban.

- 1950-ben a kommunista diktatúra elől menekülve disszidáltam, a bedrótozott Pinka alján átúszva jutottam át Ausztriába, onnan pedig Amerikába vezetett az utam - elevenítette fel a múltat a kettős, magyar-amerikai állampolgársággal bíró Harangozó Péter. - A kondíciómmal soha nem volt problémám, majdnem 50 éves koromig a New York-i magyar futballcsapatban játszottam, idővel azonban át kellett adnom a helyem a fiatalabb menekülteknek. Egy ideig tanakodtam, hogy mi lesz velem sport, mozgás nélkül, végül úgy határoztam, elkezdek futni. Három-négy hónapja futottam, amikor megismerkezdtem egy sportújságíróval, jó barátok lettünk, és a biztatására beléptem a város legnagyobb futóegyesületébe, a híres Road Runners Clubba. Elkezdtem versenyekre járni, először csak néhány kilométeres távokon próbáltam ki magam, aztán fokozatosan belelendültem, és bátran nekivághattam a 20-30 kilométernek is. A klubban megismerkedtem egy neves edzővel, aki rengeget jó tanáccsal, szakkönyvekkel látott el. Tőle tanultam meg, hogy csak éhgyomorral szabad maratont futni. Minden verseny előtt ezért egy napot koplalok, a futás előtt pedig kizárólag banánt és zabkását eszem. Rengeteg vizet kell inni a verseny alatt, akkor is, ha nem vagy szomjas. Végül pedig a fejet mindig magasan kell tartani, hogy minél több oxigén juthasson a tüdőbe. Szép lassan beosztottam az étrendemet is, igyekeztem egészségesen élni. Egészen 70 éves koromig jól ment a futás, három és fél óra alatt általában sikerült teljesítenem a 42,195 km-es maratoni távot, vagy ahogyan kint mondják, a 26,2 mérföldet. 85 évesen persze erre már nem vagyok képes, legalább hat órára szükségem van.

Harangozó Péter New Yorkban, Manhattan-ben él, de minden évben négy-öt hónapot Szentpéterfán tölt. A New York-i maraton láthatóan fontos szerepet tölt be az életében, péterfai házában érmek, oklevelek, serlegek emlékeztetnek a sikeresen letudott kilométerekre. Az örökifjú sportember azonban itthon sem pihen, tulajdonképpen egész évben készül az év legfontosabb versenyére, a New York-i maratonra.

- Eddig 28 maratonon vettem részt, kétszer például Bostonban is rajthoz álltam. A New York-i maratonra minden évben május 1-jéig kell benevezni, 35 dollár a nevezési díj, a versenyt november elején rendezik. Elképesztő ez a verseny, aki nem látta még élőben, elképzelni sem tudja. Tavaly 37 ezer ember hömpölygött végig a a város négy kerületén Staten Islandon, Brooklynon, Queensen, Manhattan-en és Bronxon keresztül, és majdnem négymillóan buzdították a futókat. A főverseny első férfi és női futója 100 ezer dollárral és egy Mercedes autóval gazdagodik, a további 25-25 pedig 25 ezer dollárral. Az idősebb korosztályokat is díjazzák az első 20, a második 15, a harmadik pedig 10 ezer dollárt kap. Nekem sikerült korosztályomban háromszor is harmadikként végeznem. Öt polgármestertől van üdvözlő táviratom, a város első embere ugyanis hagyományos módon minden korosztályban a legjobb New York-inak megköszöni a részvételt. A nyarat itthon töltöm Szentpéterfán, és már elkezdtem a felkészülést. Hétfőn tornázom, két órát mozgok, legtöbbször ugrókötelezek, 8x40 ugrást csinálok, kétnaponta pedig 10-12 kilométert futok. Mindig reggel hat órakor kezdem az edzést. Magyarországon csodabogárnak tartják az embert, az autósok csodálkozva néznek rám, amikor futok. Manhattan-ben egy reggeli edzésen kétezer emberrel futok, zömében az idősebb korosztály tartja így karban magát. Amerikában nagy divatja van a futásnak, itthon ezt nem érzékelem. Általában szeptemberben utazom vissza Amerikába, ekkor már minden nap futok és egyre növelem a távot. Csak alapos felkészülés után lehet rajthoz állni. Az idei már a 29. maratonom lesz, nem tudom, hogy meddig futok még, de amíg bírom erővel, addig nélkülem nem kezdődhet verseny New Yorkban.

Harangozó Péter New Yorkban, Manhattan-ben él, de minden évben négy-öt hónapot Szentpéterfán tölt. A New York-i maraton láthatóan fontos szerepet tölt be az életében, péterfai házában érmek, oklevelek, serlegek emlékeztetnek a sikeresen letudott kilométerekre. Az örökifjú sportember azonban itthon sem pihen, tulajdonképpen egész évben készül az év legfontosabb versenyére, a New York-i maratonra.

- Eddig 28 maratonon vettem részt, kétszer például Bostonban is rajthoz álltam. A New York-i maratonra minden évben május 1-jéig kell benevezni, 35 dollár a nevezési díj, a versenyt november elején rendezik. Elképesztő ez a verseny, aki nem látta még élőben, elképzelni sem tudja. Tavaly 37 ezer ember hömpölygött végig a a város négy kerületén Staten Islandon, Brooklynon, Queensen, Manhattan-en és Bronxon keresztül, és majdnem négymillóan buzdították a futókat. A főverseny első férfi és női futója 100 ezer dollárral és egy Mercedes autóval gazdagodik, a további 25-25 pedig 25 ezer dollárral. Az idősebb korosztályokat is díjazzák az első 20, a második 15, a harmadik pedig 10 ezer dollárt kap. Nekem sikerült korosztályomban háromszor is harmadikként végeznem. Öt polgármestertől van üdvözlő táviratom, a város első embere ugyanis hagyományos módon minden korosztályban a legjobb New York-inak megköszöni a részvételt. A nyarat itthon töltöm Szentpéterfán, és már elkezdtem a felkészülést. Hétfőn tornázom, két órát mozgok, legtöbbször ugrókötelezek, 8x40 ugrást csinálok, kétnaponta pedig 10-12 kilométert futok. Mindig reggel hat órakor kezdem az edzést. Magyarországon csodabogárnak tartják az embert, az autósok csodálkozva néznek rám, amikor futok. Manhattan-ben egy reggeli edzésen kétezer emberrel futok, zömében az idősebb korosztály tartja így karban magát. Amerikában nagy divatja van a futásnak, itthon ezt nem érzékelem. Általában szeptemberben utazom vissza Amerikába, ekkor már minden nap futok és egyre növelem a távot. Csak alapos felkészülés után lehet rajthoz állni. Az idei már a 29. maratonom lesz, nem tudom, hogy meddig futok még, de amíg bírom erővel, addig nélkülem nem kezdődhet verseny New Yorkban.

Harangozó Péter New Yorkban, Manhattan-ben él, de minden évben négy-öt hónapot Szentpéterfán tölt. A New York-i maraton láthatóan fontos szerepet tölt be az életében, péterfai házában érmek, oklevelek, serlegek emlékeztetnek a sikeresen letudott kilométerekre. Az örökifjú sportember azonban itthon sem pihen, tulajdonképpen egész évben készül az év legfontosabb versenyére, a New York-i maratonra.

- Eddig 28 maratonon vettem részt, kétszer például Bostonban is rajthoz álltam. A New York-i maratonra minden évben május 1-jéig kell benevezni, 35 dollár a nevezési díj, a versenyt november elején rendezik. Elképesztő ez a verseny, aki nem látta még élőben, elképzelni sem tudja. Tavaly 37 ezer ember hömpölygött végig a a város négy kerületén Staten Islandon, Brooklynon, Queensen, Manhattan-en és Bronxon keresztül, és majdnem négymillóan buzdították a futókat. A főverseny első férfi és női futója 100 ezer dollárral és egy Mercedes autóval gazdagodik, a további 25-25 pedig 25 ezer dollárral. Az idősebb korosztályokat is díjazzák az első 20, a második 15, a harmadik pedig 10 ezer dollárt kap. Nekem sikerült korosztályomban háromszor is harmadikként végeznem. Öt polgármestertől van üdvözlő táviratom, a város első embere ugyanis hagyományos módon minden korosztályban a legjobb New York-inak megköszöni a részvételt. A nyarat itthon töltöm Szentpéterfán, és már elkezdtem a felkészülést. Hétfőn tornázom, két órát mozgok, legtöbbször ugrókötelezek, 8x40 ugrást csinálok, kétnaponta pedig 10-12 kilométert futok. Mindig reggel hat órakor kezdem az edzést. Magyarországon csodabogárnak tartják az embert, az autósok csodálkozva néznek rám, amikor futok. Manhattan-ben egy reggeli edzésen kétezer emberrel futok, zömében az idősebb korosztály tartja így karban magát. Amerikában nagy divatja van a futásnak, itthon ezt nem érzékelem. Általában szeptemberben utazom vissza Amerikába, ekkor már minden nap futok és egyre növelem a távot. Csak alapos felkészülés után lehet rajthoz állni. Az idei már a 29. maratonom lesz, nem tudom, hogy meddig futok még, de amíg bírom erővel, addig nélkülem nem kezdődhet verseny New Yorkban.

- Eddig 28 maratonon vettem részt, kétszer például Bostonban is rajthoz álltam. A New York-i maratonra minden évben május 1-jéig kell benevezni, 35 dollár a nevezési díj, a versenyt november elején rendezik. Elképesztő ez a verseny, aki nem látta még élőben, elképzelni sem tudja. Tavaly 37 ezer ember hömpölygött végig a a város négy kerületén Staten Islandon, Brooklynon, Queensen, Manhattan-en és Bronxon keresztül, és majdnem négymillóan buzdították a futókat. A főverseny első férfi és női futója 100 ezer dollárral és egy Mercedes autóval gazdagodik, a további 25-25 pedig 25 ezer dollárral. Az idősebb korosztályokat is díjazzák az első 20, a második 15, a harmadik pedig 10 ezer dollárt kap. Nekem sikerült korosztályomban háromszor is harmadikként végeznem. Öt polgármestertől van üdvözlő táviratom, a város első embere ugyanis hagyományos módon minden korosztályban a legjobb New York-inak megköszöni a részvételt. A nyarat itthon töltöm Szentpéterfán, és már elkezdtem a felkészülést. Hétfőn tornázom, két órát mozgok, legtöbbször ugrókötelezek, 8x40 ugrást csinálok, kétnaponta pedig 10-12 kilométert futok. Mindig reggel hat órakor kezdem az edzést. Magyarországon csodabogárnak tartják az embert, az autósok csodálkozva néznek rám, amikor futok. Manhattan-ben egy reggeli edzésen kétezer emberrel futok, zömében az idősebb korosztály tartja így karban magát. Amerikában nagy divatja van a futásnak, itthon ezt nem érzékelem. Általában szeptemberben utazom vissza Amerikába, ekkor már minden nap futok és egyre növelem a távot. Csak alapos felkészülés után lehet rajthoz állni. Az idei már a 29. maratonom lesz, nem tudom, hogy meddig futok még, de amíg bírom erővel, addig nélkülem nem kezdődhet verseny New Yorkban.

- Eddig 28 maratonon vettem részt, kétszer például Bostonban is rajthoz álltam. A New York-i maratonra minden évben május 1-jéig kell benevezni, 35 dollár a nevezési díj, a versenyt november elején rendezik. Elképesztő ez a verseny, aki nem látta még élőben, elképzelni sem tudja. Tavaly 37 ezer ember hömpölygött végig a a város négy kerületén Staten Islandon, Brooklynon, Queensen, Manhattan-en és Bronxon keresztül, és majdnem négymillóan buzdították a futókat. A főverseny első férfi és női futója 100 ezer dollárral és egy Mercedes autóval gazdagodik, a további 25-25 pedig 25 ezer dollárral. Az idősebb korosztályokat is díjazzák az első 20, a második 15, a harmadik pedig 10 ezer dollárt kap. Nekem sikerült korosztályomban háromszor is harmadikként végeznem. Öt polgármestertől van üdvözlő táviratom, a város első embere ugyanis hagyományos módon minden korosztályban a legjobb New York-inak megköszöni a részvételt. A nyarat itthon töltöm Szentpéterfán, és már elkezdtem a felkészülést. Hétfőn tornázom, két órát mozgok, legtöbbször ugrókötelezek, 8x40 ugrást csinálok, kétnaponta pedig 10-12 kilométert futok. Mindig reggel hat órakor kezdem az edzést. Magyarországon csodabogárnak tartják az embert, az autósok csodálkozva néznek rám, amikor futok. Manhattan-ben egy reggeli edzésen kétezer emberrel futok, zömében az idősebb korosztály tartja így karban magát. Amerikában nagy divatja van a futásnak, itthon ezt nem érzékelem. Általában szeptemberben utazom vissza Amerikába, ekkor már minden nap futok és egyre növelem a távot. Csak alapos felkészülés után lehet rajthoz állni. Az idei már a 29. maratonom lesz, nem tudom, hogy meddig futok még, de amíg bírom erővel, addig nélkülem nem kezdődhet verseny New Yorkban.