Kőszeg a vaihingeni Maientagon

Az idén 20 éves a testvérvárosi kapcsolat Vaihingen an der Enz és Kőszeg között. A közös jubileum áthatja az egész évet. Így volt ez a németországi város egyik legfontosabb ünnepén, a Maientagon, amelyen az idén a kőszegi hivatalos városi küldöttség és a vaihingeni horvátok meghívására a kőszegi horvátok küldöttsége is részt vett.

A Lőportoronyban, a kőszegi művészek kiállításának megnyitóján köszöntötte először a kőszegieket Gerd Mais főpolgármester. Másnap a Galaxyban rock and rollt táncoló gyerekek egy nyugdíjasoknak szervezett délutánon arattak szép sikert fellépésükkel. Hagyomány az is már Vaihingenben, hogy egy kőszegi borász bemutatkozhat borával. Az idén a Frank pincészet Pino Noirja aratott szép sikert. Vasárnap zenei matinén, bormúzeumban jártak, este az Enzén tutajoztak a kőszegiek. Hétfőn, az ünnep legnagyobb napján a városházán rendezett fogadáson Heinz Klberer nyugalmazott főpolgármesternek, a testvérvárosi kapcsolat atyjának nyújtották át ajándékaikat. A Marktplatzon, a vaihingeniek főterén rendezett felvonuláson kétezer(!) ember vett részt. Köztük a kőszegi horvátok is, akiknek Zora énekkara is fellépett a Maientagon.

A vaihingeni ünnepnek külön színfoltja volt: 15 év után újra Kőszeg polgármesterét kérték fel az ünnepi beszéd elmondására. Akkor Básthy Tamás, most Huber László szólt a vaihingeniekhez. Elmondta, éppen 15 évvel ezelőtt kőszegi képviselőként járt először Vaihingenben, s olyan meghatározó, kellemes élmények érték, amelyeket soha nem felejt el.

- Azon az első vaihingeni itt-tartózkodásomon a sors úgy hozta, hogy a vacsoránál Heinz Klberer főpolgármester úr mellett ülhettem, és válthattunk néhány szót egymással. Én érdeklődtem a város különböző adatai, működése után, mire megkérdezte, honnan tudok ilyen jól németül. Azt válaszoltam, hogy az anyatejjel szívtam magamba, mert származásom szerint német vagyok. Otthon a nagyszüleim és a szüleim is németül beszéltek. Akkor ön németnek tartja magát? kérdezte Klberer úr. A következőt válaszoltam: Az ereimben ugyan 75 százalékban német vér csörgedezik, de a szívemben 100 százalékig magyar vagyok! Ennek nagyon örült, és kifejtette, hogy ez így helyes és tisztességes.

Huber László ezután történelmünkről beszélt. Arról, hogy nem mindig volt ilyen egyszerű kérdés a magyarországi németek számára a hovatartozás. Volt egy rövid, de annál embertelenebb időszak 1946-1948 között Magyarországon, amikor nyilatkozni kellett a német származásúaknak arról, minek tartják magukat. Aki németnek vallotta magát, azt a kollektív bűnösség szörnyű elve alapján mindenétől megfosztva Németországba telepítették.

- Rendkívül igazságtalan és embertelen eljárás volt ez azokkal szemben, akik leginkább csak elszenvedői voltak a háború szörnyűségeinek, és őseik a megelő-ző évszázadokban szorgalmas munkájukkal hozzájárultak új hazájuk építéséhez, gyarapodásához. Nem beszélve arról, hogy a magyarországi svábok már többé-kevésbé elmagyarosodtak, kultúrájuk, szokásaik már megváltoztak, és Magyarországot tartották hazájuknak. Hála istennek és a közös Európát létrehozó politikusoknak, azóta gyökeresen megváltozott a világ körülöttünk. Mindnyájan egy nagy családnak, az Európai Uniónak a tagjai vagyunk. A származása miatt nem lehet senkit sem meghurcolni, elüldözni, deportálni. Szabadon járhatunk-kelhetünk, ismerkedhetünk egymás kultúrájával, értékeivel - fejezte be beszédét Huber László. Aki németnek vallotta magát, azt a kollektív bűnösség elve alapján kitelepítették