2015.02.02. 10:56
Auschwitz-i túlélő érkezik Szombathelyre – itt a multikulturális békehad
Szombathely - Új rendszeres tinédzser szerzőnk mutatkozik be hasábjainkon: Petovári Anna lapunk Sajtó és tanulás (SÉTA) programjának résztvevője, aki nyáron díjat is nyert. Ezúttal a rovat megszokott hangulatához képest nagyon komoly és a héten aktuális témát választott: az auschwitz-i haláltábor felszabadításának évfordulóját.
2014. szeptember 17-én óriási multikulturális békehad özönlött Krakkóba a „Fiatal európaiak egy erőszakmentes világért" szlogenű találkozója és zarándokútja alkalmából. Idén Magyarországon is folytatódik az utazás, és nem csupán fizikai értelemben.
A Sant'Egidio közösség tagjainak legfőbb célja egy erőszak nélküli világ létrejöttének elősegítése és az elesettek támogatása. A soknemzetiségű diákcsoportok több mint ezren Európa-szerte, sőt, még a kontinensen túl is befolyással bírnak a békére és a közjóra, és kétévente (egyebek között Magyarországról, Csehországból, Szlovákiából, Oroszországból, Ukrajnából, Lengyelországból, Grúziából, és Brazíliából) összegyűlnek. A tavalyi találkozón testközelből ismerhettük meg a közelmúlt pusztító történelme által elhamvadtakat az auschwitzi és a birkenaui haláltáborokban, valamint – egy Auschwitz-ot túlélt roma származású asszony – Rita Prigmore saját történetének elmesélése által.
Auschwitzot a viharos évtizedek múzeumköntösbe burkolták. Emberek ezrei vonulnak végig percek alatt a táborban. Birkenau más. Nincs idegenvezető, nincs vakolat, a történelem eme vérző sebe foltozatlanul, bevarrhatatlanul maradt... A haláltábor, mint egy fekete kút süllyed bele a ragyogó, napfényes térbe. Az idő leülepedett az alján, minden feketén – él. A tábor, a tárgyak megfoghatóvá teszik és éltetik az emléket, amely halálos súllyal nehezül mindazokra, akik belépnek oda.
Auschwitzban Rita Prigmore-nak és ikertestvérének a szemszínét próbálták megváltoztatni csecsemőkorukban, és testvére bele is halt a kísérletezésbe. Az üzenet, amelyet az egész zarándokút sugallt, az ő története által fogalmazódott meg: az individuum olyannyira fontos, amennyire sebezhető, és éppen a kettő végtelen mértéke miatt nem szabad bántani semmilyen formában. Nézz a másik ember szemébe, és akkor meglátod magadat. Meg kell legyen bennünk a hajlandóság, hogy ismeretlen szenvedőket, száműzötteket, vagy rászorulókat ne csak névtelen, személytelen tömegként kezeljünk. Ha előítéleteinkre, sztereotípiákra bízzuk magunkat, azok gátak közé zárnak. Valami ismeretlen megismerése kitáruló ajtó az ember saját békéje és szellemi szabadsága felé.
Bár Rita magába zárta a történelmet, az őt ért sérelmekre adható automatikus ellenhatás-választ sikerült békére alakítania. Ezt közvetíti, és békegalambokat indít útnak valódi életkulccsal a szívükben. Mi a béke? Döntés az élet mellett. „Egy műhely, ahol mindenki dolgozhat" – mondta II. János Pál pápa.
A közösség tagjai a múlt megismerésével a jelenben, a jövő érdekében tesznek. Mind a világtalálkozók, mind az országon belüli összejövetelek pozitívan formálják az ember gondolkodásmódját, elmélyítik a változtatás nyitját, az empátiát.
A krakkói zarándoklat után nem sokkal a magyar tagoknak lehetősége volt meghívásra elutazni Rómába, ahol alkalom nyílt a közösség eredetének, történetének és munkájának megismerésére a békés célok érdekében. Az év végén több találkozóra került sor Budapesten, többek között egy karácsonyi ebédre a hajléktalan barátokkal. Január elsején fáklyás felvonulást rendeztek a forrongó országok békéje érdekében.
Idén februárban Rita Prigmore érkezik Magyarországra, és ellátogat azokba a városokba, ahol fellelhetők a Sant'Egidio közösség tagjai, így tervezetten február 20-án Szombathelyre is. Megrendítő tanúságtétele ritka a mai korban, hatalmas kincsesládának számít, amelyből – ha van rá lehetőség – kötelesség meríteni.
