Szombathely új rozsdafoltjai

Igen, ő. Rábai Péter ismert természetjáró és fotós, aki meg is örökíti mindazokat a hibákat, amelyek miatt füstölög, s úgy gondolja: odafigyeléssel, egy kis törődéssel, a jó gazda szemléletével úrrá lehetne rajtuk a város.

De most először arról beszél: öröm számára, hogy a lapunkban megjelent véleménye nem maradt hatástalanul.

- Nagyon jó érzés volt látnom, hogy a Körmendi utcai régi trafiképület már nem a város szégyenfoltja, mert rendbe hozták. Másik örömöm talán ennél is nagyobb. Az aluljárónál eltűntek végre a graffitik, amelyeket én saját kezűleg kezdtem el lemosni. Nagyon szépen rendbe tették az aluljáró falait, csak maradna is így! - hallom elöljáróban Rábai Pétertől, aki az elmúlt hónapokban változatlanul nyitott szemmel járt, s a megyeszékhely újabb rozsdafoltjait tárja elénk.

A Borostyánkő mögötti parkolóban a kő virágtartókat mutatja. Virág helyett gaz tenyészett bennük egész nyáron.

- Ez egy forgalmas hely, sokan parkolnak itt, sétálóutca megy el mellette, nem szabadna így kinéznie ezeknek a tartóknak. Amikor legutóbb szóvá tettem az Iseum előtti virágtartók ürességét, porcsinrózsát ültettek el bennük. Ez szép volt, de az már nem, hogy magukra hagyták a virágokat, el is lepte azokat a gaz.

Újabb helyszín a Király utca és a Kőszegi utca közötti tömbbelső.

- Mintha ebben a városban senkit nem izgatna, hogy régészeti feltárás után rendezni kell a területet. Miért maradhatnak mély gödrök, kupacok úgy, mint itt? Miért nem követeli meg valaki a városházáról a terület rehabilitációját? De azt hiszem, emiatt hiába füstölgök. Már többször szóvá tettem a város közepén már az egykori ÉDÁSZ-telep helyén, a Kossuth és a Thököly utca közti sarkon lévő gaztengeres csúfságot. Ott is az önkormányzat határozott fellépésére lenne szükség, hiszen a területnek van gazdája, lehetne kit kötelezni a város érdekében.

A Savaria Múzeumnál a nyilvános WC állapotára sem most először irányítja a figyelmet Rábai Péter.

- Miért nem szüntetik meg, ha hosszú évek óta használhatatlan? Miért hagyják itt így, gazdátlanul? - kérdezi.

Az Árkádiánál lévő buszmegállónál, ahová távolsági és helyi járatokra szállnak az utasok, s lépcsőn kell felmenni a megállóhelyhez, szintén megállunk:

- Nézze meg! Balesetveszélyesen töredezettek a lépcsők, gaz is nő ki belőlük. Miért nem lehet rendbe tenni?

Rábai Pétert az elmúlt hónapokban többen is megszólították az utcán, mert cikkünk nyomán ráismertek. Maga az a rozsdafoltos? szegezték neki idegen járókelők a kérdést, s ötleteket mondtak neki, miket tegyen szóvá.

- Volt, aki arra kért, a Krúdy utcai óvoda mögötti területről beszéljek, mert ott a hajdani építőipari szövetkezet telephelye valóságos patkánytanya. Telefonon is többen felhívtak, amikor megjelent a híradás a Csónakázó tónál épülő hídról. Felháborítónak találják az építését, mert sokkal helyesebbnek tartanák, ha végre az Aranypatakon egy teherbíró híd épülne a Kárpáti Kelemen utca felől a Dolgozók útja irányába. Az fontosabb lenne, mint a tavi híd.

Most idáig jutottunk Rábai Péterrel, aki ígéri: ezután is nyitott szemmel jár, s jelentkezik, nem megy el szó nélkül a rozsdafoltok mellett.

Nagyra becsülöm a lokálpatriótákat. Ismerek egy idős urakból álló társaságot, amelynek tagjai mindig ugyanzon a napon ugyanazon a vendéglátóhelyen gyűlnek össze egy kis kvaterkázásra. Megbeszélik a kis- és nagyvilág dolgait, vitatkoznak, háborognak, kinevetnek valamit vagy valakit, időnként még le is hurrogják egymás véleményét, de sohasem bántják meg egymást. Arra vigyáznak. Nekik a köz ügye magánügyük, vagy inkább szívügyük. Figyelnek, elemeznek, értékelnek.

Elvannak csak úgy, maguk között. Rengeteget tudnak a városról, a múltjáról, változásairól. Szeretik. Hányan lehetnek még ilyenek?