A Soulwave zenekar a siker útján: Az ember legyen önazonos és hiteles

A karneváli felvonulás hömpölygött éppen a belvárosban, dübörgő zene, óriási tömeg. A színpadon néhány fiatal zenész, „beállás, egy-kettő, zsebkendő”, szól egyikük a mikrofonba. Szépen rendben működik a sóbiznisz. Néhány rajongó már a koncert előtt két órával helyezkedik, minél közelebbről akarja látni a kedvenceit. A banda frontembere, Fodor Máté rendezkedik az állványok között, hátraszól a zenésztársaknak, beszélgetés, egyeztetés. Mindenki rövidnadrágban, csíkos póló, színes kalap, messze még a koncert. Sok addig a dolog. Kihasználjuk a lehetőséget, hogy alábbhagy a rendezvény zaja, a közelmúlt emlékezetes bulijait elevenítjük fel. Máté a televíziós produkció sikeréről mesél.

- A Dal nagyon jól kifutott dolog volt. A lehető legjobb módon tudunk kijönni abból a versenyből, hiszen közönségszavazatokkal jutottunk tovább. Ez nekünk nagyon fontos volt, mert nyilván a közönségünknek zenélünk. A műsor véget ért, februártól belevetettük magunkat a turnézásba, most tartunk a hatvanadik koncertünknél. Még szerencsére lesz sok ősszel is. Azóta kijöttek az új dalok, itt a Szaladok, meg a Hálószoba, nyertünk egy Petőfi-díjat, úgyhogy nagyon jól alakul most az életünk. Szabó Ferenc is csatlakozik hozzánk. Bejárjuk a színpadot, hangolja a gitárt, készülődik. Amikor arról faggatom, tudták-e a kezdetekkor, hogy a Kalandor ekkorát szól majd, nevetésre húzza a száját.

- Nehéz rájönni azonnal, hogy miből lesz sláger. Vitatkoztunk egymás közt, hogy vajon a Kalandor jön-e be az embereknek vagy inkább a Mindent elhittem. Hát én az utóbbira szavaztam, de ebben nem lett igazam. Máté szerint ezt nehéz megjósolni.

- Az adott pillanatban elkap valami energiát az ember. Ha lenne erre valami bevált recept, akkor csak slágert írnánk. Sok mindenen múlik a siker, nálunk a szöveg kiemelten fontos. Hónapokat dolgozunk vele. Fontos, hogy ne legyen banális, mert az elveszi a dal varázsát, ha túl „művészkedős”, az sem mindig jó. Dalszövegírásnál az arany középutat követjük. Máté segített abban, hogy a Soulwave-hangzást meg tudjuk határozni, szerinte már felismerhető a zenei stílusunk. Egy zenekarnak tudnia kell, hova pozicionálja magát. Nehéz dolog, mondja, de talán így, 2017-ben nem is könnyű feladat ez, hiszen, minden zenei irányzat tele van kevert műfaji sajátosságokkal.

- Egy Avici-számban megjelenik az akusztikus gitár. Nem könnyű tehát behatárolni egy banda karakterét. Mi alternatív rockzenekar vagyunk. Magyarországon a Kispál, a 30Y és a Heaven Street Seven számít e besorolás alá. Máté és Feri is azt mondja, náluk inkább az amerikai alternatív hatások a meghatározók, az indie pop, az elektronikus folkos hatás mutatható ki a dalokon, de nem magyar népzenével dúsítottak a dalok, inkább az angolszász tónus jellemző.

- A legfrissebb számunk, a Hálószoba viszont rockandrollosabbra sikerül. Szerintük az a legfontosabb, hogy az ember önazonos és hiteles maradjon. A menedzselés terhét leveszi vállukról az egyik legnagyobb kiadó, az Universal.

- Korábban do it yourself dolgoztunk, mondja a frontember.

- De akkoriban csupán húsz koncertet adtunk. Mára nyolcvanra rúg a fellépések száma. Ferencet a megjelenésről faggatom, hogy fel kell-e húzni olyan fellépőruhát, amelyet nem szívesen hordanának szabadidejükben.

- Nem, kezdi a gitáros, egyszerű holmikat viselünk, és ez illik is a személyiségünkhöz. Strandpapucsban vagy mackónadrágban nyilván nem állhatunk ki a színpadra, mégis a könnyed stílust követjük.

Vas megyében kicsit más játszani, mint az ország egyéb településein. Ahogy a fiúk fogalmaznak, a hazai pályán kicsit nagyobb a bizonyítási vágy bennük. Jó koncerteket szeretnének adni és egyre többet foglalkozni a zenével. Máténak és a zenekar több tagjának van civil foglalkozása, de egyre jobban szeretnék, ha a Soulwave töltené ki minden idejüket.