2016.04.16. 08:58
Álmában időnként még tanít - Egy mérnök, aki verseket ír, ásványokat gyűjt
A Vasszécsenyben élő Pődör György igazán sokoldalú ember. Végzettségét tekintve mérnök-tanár, minőségbiztosítási szakmérnök, akiről köztudott, hogy ismert költő, ásványokat gyűjt és múzeumot vezet. Így aztán az április számára igazán ünnepi hónap, hiszen április 11-én van a magyar költészet napja, április 22-én a Föld napja, végül április 24-én pedig a neve napja.
- Már gyermekkoromban, Vasszilvágyon elkezdtem verseket írni - meséli a költészettel való kapcsolatáról Pődör György. - A szülőfalumat három költő falujának is nevezték, mert innét indult irodalmi pályára Bódi Tóth Elemér és Devecsery László is. A nyolcvanas években jelent meg Az otthon sziluettje című közös verseskötetünk, amely az otthon élményeiből, a gyermekkor emlékeiből építkezett. Sokat beszélgettünk a költészetről is, s mindannyian túl voltunk az első szárnypróbálkozáson. Mindhárman terveztük a folytatást. A családi háttér engem a műszaki pálya felé orientált. Ikertestvéremmel Szombathelyen, a gépipari technikumba jártam, majd Dunaújvárosban, a Műszaki Főiskolán tanultam tovább, s tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetemen fejeztem be. Életem során még gazdagodtam két diplomával, de ezek amolyan „étrendkiegészítők” voltak. A versírást sem hagytam abba. Dunaújvárosban és Budapesten is igen jó irodalmi társaságba kerültem. Az előbbinél Miskolczi Miklós, az utóbbinál Mezey Katalin segített megjelenni.
- Mikor jelentek meg az első versei?
- 1971-ben, s aminek nagyon örülök, hogy ez a vasi fiatal költők antológiája, a Sor volt. Vas megyében ekkor élénk irodalmi élet zajlott. Egyrészt a Kulcsár János vezette Életünk köré csoportosulva, másrészt a Vas Népe is megfelelő teret adott a költészetnek. Ezt követően folyamatosan jelentek meg verseim a dunaújvárosi Tavasz antológiában. Az első önálló kötetem 1985-ben látott napvilágot Szélmalomverő címmel, amelyet azóta további négy követett. 2013-ban megkeresett Madár János költő, a barátságunknak eredménye egy szép kötet lett. Ő szerkeszti az országos hírű Arcok és énekek antológiát, amely évente a könyvhétre jelenik meg. Több éve rendszeresen beválogatja az új verseimet.
Pődör György gyerekkorában, Vasszilvágyon kezdett el verseket írni. Azóta izgalmas életutat járt be (Fotó: Béres Zoltán)
- Ki olvas ma verseket?
- Többen, mint azt gondolnánk! Az ne tévesszen meg senkit, hogy kevés verseskötet fogy a könyvesboltokban! Ezzel párhuzamosan egyre többen olvasnak verseket az interneten.
- A versíráshoz hogyan kapcsolódik az ásványok szeretete?
- Egykori tanítómtól, Launer Tibortól kaptam az első ásványt, ami egy pirites kvarcos telér volt. Ez keltette fel az érdeklődésemet a kristályok iránt. Elkezdtem bújni a szakirodalmat, s elkezdtem a gyűjtögetést is. A hetvenes években az elsők között léptem be a Magyar Magyar Minerofil Társaságba, megalapítottam és azóta is irányítom a vasi Koch Sándor Ásványbarát Kört. Több mint két évtizede szervezem a Barangolás az ásványok birodalmában programot. Több mint száz túrán vettünk részt, alkalmanként ötven gyerekkel. Gyermekkoromban - néhány szép kavics birtokosaként - már ábrándoztam arról, hogy nagy gyűjteményem lesz, létrehozom a saját ásványmúzeumomat. Ez hatvanéves koromra sikerült. Igaz, nem Szombathelyen, hanem Vasszécsenyben. Ma már nem bánom, szép a település. A régi tejcsarnokból átalakított múzeum nagy népszerűségnek örvend. Gyakran kimegyek magam is a múzeumba, ahol elmerengek azokon a titkokon és csodákon, amelyeket az ásványok nekünk megőriztek. A tervem az, hogy ezt továbbfejlesztem oly módon, hogy külön-külön épületben mutatom be az ásványokat, valamint a kövületeket.
- Tavaly elindult az év ásványa és ősmaradvány program. Mi ennek a célja?
- Az ásványok és a kövületek népszerűsítése, minél szélesebb körben történő megismertetése. A Magyarhoni Földtani Társulat által kezdeményezett internetes szavazás alapján a gránát lett az idei esztendő ásványa, míg az ősmaradványok közül a legtöbb voksot pedig a Nummulitesz kapta.
- Nyugdíjba vonulásáig több évtizeden keresztül tanárként dolgozott. Nem hiányzik a tanítás?
- Ezzel úgy vagyok, mint amikor három évtizede leszoktam a cigarettáról. Az ujjaimban ott bizsergett a cigaretta helye, de aztán sikerült elnyomnom a gondolatot. Bevallom, álmomban azért még időnként tanítok. Az iskolámba pedig vissza-visszajárok, szívesen elbeszélgetek az egykori kollégáimmal. Megfogadtam néhai igazgató elődöm, Farkas Miklós egyik tanácsát, aki azt mondta, ahol aktív ember voltál, ott nyugdíjasként ne sajnáljanak.