Körömpörkölt- Három dolog kell a termelékenységhez: tréning, tréning, tréning!

Egy friss tanulmány kiderítette, hogy a vállalati tréningek fabatkát sem érnek. Tavaly Amerikában 160 milliárd dollárt költöttek a cégek tréningekre és oktatásokra, világszinten pedig 365 milliárd dollár ment el a felesleges képzésekre. Egészen megdöbbentő a felfedezés, hiszen ki hitte volna, hogy a Julika meg a Gézu nem fog többet és jobban dolgozni attól, hogy egymás karjába dőlnek Balatonmárián a bizalomjátékban. Persze értem én, a tréningeken új oldalunkat ismerjük meg, megnyílunk a másik felé, szorosabb lesz a kollégák közötti viszony, megtanulunk jobban együttműködni, bla-bla-bla. Csakhogy a közös raftingolástól meg a csocsózástól nem lesz kevesebb a munka, sőt valószínűleg több lesz, mivel amíg mi kerülgetjük a sziklákat a vadvízen, egyre csak gyűlnek az e-mailek.

Attól, hogy a felnőttek öltönyben járnak, meg megköszörülik a torkukat a beszédek előtt, éppen úgy az esti bulikat várják, mint húsz évvel korábban, hiszen erre vannak szocializálva. Tulajdonképpen teljesen feleslegesen utaztatják el a fiatalokat osztálykirándulni egy másik városba, mivel a múzeumozást meg a főtérnézegetést úgyis mindenki halálosan unja. Egyszerűbb volna egy lesötétített buszt álló helyzetben kicsit mozgatni, hogy meglegyen az utazós érzés, aztán mehetnének az éjszakába. Az persze kérdés, hogy ha a tréningeknek nincsen kézzelfogható haszna, a cégek miért csinálják mégis? De hát ki szólna, hogy ne csinálják? Aki szól, nyilvánvaló, hogy a cég ellen beszél, hiszen láthatóan nem akarja fejleszteni a vállalati kultúrát, azt szeretné, ha széthúzás lenne, és talán még magát a szervezési osztályt is megszüntetné. Pfuj!