2018.05.25. 07:00
A boszorkányüldözés fokozódik
Mintha elvágták volna a zajt, csönd támad.

Ez az a pillanat, amikor a nézőtéri sokaság elkezd közönséggé válni. Van valaki, aki a félhomályban odaadóbban figyel mindenki másnál. Nem csak a nyaka: egész valója megfeszül. Nem moccan. Koncentrál. Keze észrevétlenül a retiküljébe süllyed, matat, mintha önálló életet élne. Valami megzizzen. Megreccsen. Még egyszer, még egyszer. Még egyszer. Lassú ez a játszma, könyörtelen. Egyre ádázabb a küzdelem. Mert néhányszor megismétli még a mutatványt: minél óvatosabb, annál hatásosabb – ez a törvény. Meg az, hogy a csúcspont mindig a fontos és csöndes színpadi pillanatokban jön el. A szünetben megkönnyebbülve azzal áll föl, hogy hozott cukorkát, de bocsánat: senkit nem kínál meg – fogyóban a készlet. Tényleg: hátravan még egy felvonás, a boszorkányüldözés fokozódik.
