Jó reggelt, Vas megye!

De hogy mit mondott az ötvenes, de lehet, hogy hatvanas, festett fekete asszony férje ilyenkor, már nem derül ki. Egyrészt menni kell tovább, ő meg a másik asszonnyal ott marad a járda mellett, másrészt a forgalom zaja így is, úgy is gyorsan elfedi vagy inkább még apróbb darabokra szaggatja a beszélgetés foszlányait.

A motorzúgás réseibe befészkelik magukat a madarak, nem látszanak, csak hallatszanak, olyan boldogan adják-veszik egymás között a híreket, mintha nem is a napszállta közeledne, hanem a pirkadat. Jó lenne tudni, honnan ez a boldogság néhány karnyújtásnyira az aszfalttól, a város közepén. Talán annak örülnek, hogy felhőtlenül kék ez az este. Vagy annak, hogy élnek.