Jó reggelt, Vas megye!

Feje búbjára tűzött hosszú haja még annál is magasabbnak mutatja. Nem tűr ellentmondást. A kedveséhez beszél, de mindenki hallja, hogy az öregek nemcsak a járdán képeznek folyton akadályt, hanem a bolt gondolái között is lassítják a közlekedést. Sőt. A múltkor meg mi történt. Egy helyijáraton voltak vagy négyen, amikor fölszállt a buszra egy reszketeg öregasszony, aki richtig azt a helyet pécézte ki magának, ahol már ült valaki. Mert ő azt szokta meg, mert ő mindig ott utazik. Hát hogyan képzeli. A két pénztári sor halad, a lány tovatűnik. Vannak párhuzamosok, amelyek talán még a végtelenben sem találkoznak soha. Valahol Weöres és Kodály muzsikája szól: „Élet-katlanban régi étek, élet-szekéren régi szalma.” Öregek, utazni készülők.