2018.03.08. 07:00
Távolinak tűnik a hazai világbajnokság a szombathelyi Csercsics Richárd számára
A Haladás VSE nehézsúlyú birkózója, Csercsics Richárd számára megnyílt az út, hogy ne csak kerettag legyen a felnőtt szabadfogású válogatottban, hanem világversenyen is képviselhesse Magyarországot - de a dolgai egyelőre nem az elképzelések szerint alakulnak.
Eleinte jól haladt Csercsics Richárd rehabilitációja, akárcsak a műtét előtt (képünkön), már a szobakerékpározásig is eljutott Fotó: Unger Tamás/ Vas Népe
Csercsics Richárd, aki kedden ünnepelte 27. születésnapját, 22 éve birkózik Veréb István műhelyében, a Haladás VSE-ben. A nemzetközi vérkeringésbe 2006-ban kapcsolódhatott be. Tíz korosztályos világversenyen szerepelt 2011-ig, van két ifjúsági Eb-, illetve egy-egy junior vb- és Eb-bronza is. Volt két egyetemi világbajnokságon is, 2014-ben ott is szerzett egy bronzérmet. Felnőtt válogatottként viszont mindeddig nem kapott sok lehetőséget; néhány nemzetközi versenyen kívül egy világbajnokságon (2014) indulhatott. Mert a világversenyeken a különböző súlycsoportokban egy nemzetet csak egy birkózó képviselhet – és a szabadfogású nehézsúly (korábban 120, 2014-től 125 kg) már foglalt volt éppen egy klubtárs, Ligeti Dániel révén.
Úgy tűnt, 2018 nagy fordulópontot hozhat az amúgy négyszeres felnőtt magyar bajnok Csercsicsnek, hiszen az egyszeres Eb-ezüst és kétszeres bronzérmes Ligeti Dani úgy döntött, hogy inkább kötöttfogásban próbálkozik. De egy térdműtét miatt az április végi oroszországi kontinensviadal már mindenképpen elúszott Csercsics Richárd számára. Hogy mi lesz az október végi budapesti világbajnoksággal – azt még nem tudni.
- Nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy elterveztem – kezdett bele Csercsics Richárd. – Mivel a bal térdemmel egyre többet kínlódtam, kopás volt a térdkalácsomban, úgy beszéltük meg az edzőmmel, hogy jobb, ha minél előbb rendbe hozatom. Január 10-én műtöttek meg artroszkópos eljárással Siófokon. Először úgy tűnt, hogy minden rendben megy, és egyenes út vezet vissza a birkózószőnyegre. Tíz nap után már nem fájt, aztán betartva az utasításokat elkezdhettem sétálni, majd a gyógytornát is. Egyszercsak minden rosszra fordult, elkezdett vizesedni. Egyre nagyobb duzzanat nőtt a térdem bal oldalán, már négyszer is le kellett szívni. Az injekciók sem használtak, egyre jobban fájt, a héten már be is lázasodtam, és újra elő kellett vennem a mankót is. Most antibiotikumot kapok, és feküdnöm kell; bízom benne, hogy lesz előrelépés. Teljesen felesleges lenne türelmetlenkednem a birkózás miatt, ezért nincs is hosszú távú tervem. Egyelőre csak a gyógyulásra koncentrálok. A vb-indulás úgyis csak akkor jöhet szóba, ha teljes értékű munkával tudok készülni. Sajnos ennek egyelőre még nincs itt az ideje.
