Mosolygós textilbabák díszítik a fát is a csepregi Szemenyei Szilviánál - fotók

Szilvi évente többet odaajándékoz szerényebb körülmények között élőknek – az ismerősei javaslatai alapján. Nemrégiben egy gyermekotthonba küldött csomagban egy angyalkát egy kislánynak, akit az anyukája nem tudott nevelni. Legyen egy ilyen puha- meleg, mindig derűs szép babája, aki vigyáz rá, és akire vigyázhat! Akik ilyen babát kapnak váratlanul ajándékba, rendszerint szép köszöneteket írnak, és elküldik a megajándékozott fotóját is, megmutatva, hogy az öröm őt hogyan érte. Beteg gyerekek is kaptak már Szilvitől ilyen babát, és egy idő múlva jött a levél, hogy beindult a testi gyógyulás, amit biztosan támogat az is, ha gyógyul a gyermek lelke. 

Szilvi az édesapja borászatához kapcsolódó borozóban dolgozott Győr-Sopron megyében, aztán férjhez ment Csepregre, itt kezdett babákat varrni. Ez volt a gyerekkori álma, még kislányként látott egy rongybabát, ami nagyon megtetszett neki, de a kézimunkázás sokáig kimerült a kötésben, horgolásban.

 – Amikor ideköltöztem, sokáig nem találtam a helyemet. Mindig babráltam, a férjem biztatott, hogy ügyes kezem van, vágjak bele a babakészítésbe, így most a babáknak kötöm a kis pulcsikat, horgolom a kis cipőket, varrom a ruhájukat. Hat éve kezdtem, a lányaim már éppen kinőtték, ma már 18-19 évesek – Vanda kertészeti, Regina közgazdasági iskolába jár –, de ők a legjobb tanácsadóim az öltöztetésnél. Egyikük kis videókat készít róluk, a másik szövegeket ír hozzájuk – mesélte Szilvi. – A babavarrás olyan, mint a terápia, fantasztikus energiákat szabadít fel. Eljártam több tanfolyamra Budapestre, odáig jutottam, hogy magam is csinálok babakészítő workshopot, de jött a Covid-járvány, nem lett belőle semmi. Legalábbis egyelőre. Úgy fordítottam le magamnak: azért csúszik, hogy még tanuljak egy kicsit, hogy még többet adhassak majd át azoknak, akik szeretnék ezt megtanulni. Sok-sok apró fortélyt tudok, nagy rutinra tettem szert az évek során – mondta el.

 Szilvi korábban sokat dolgozott szőlőben, most a természetközelség élményét a gyapjú adja számára. Nagyon szereti ezt az anyagot, mert átveszi az emberi test melegét, a gazdája, a ház illatát. A babatest százszázalékos pamut, a ruhácskák pamutvászonból készülnek, hasonló minőségű a horgolt kiscipő és minden kötött öltözék. Fontos, hogy a babák mind mosolyognak. Szilvi sosem varr egyenes szájat, úgy véli, a gyerekek így is bele tudnak vetíteni bármilyen érzelmet, de a baba mindig derűt sugároz vissza. 

– Ha jó kedvem van, belevarrom a babákba, ha nincs jó kedvem, a babák hatnak rám, kedves, mókás arcukból fel tudok töltődni – folytatta Szilvi. – Olyan is van, hogy félreteszem, ha nem tudok ráhangolódni egy-egy karakterre, akkor csinálok mást. Magányos dolog babákat varrni, de nagyon szép. Miattuk keresnek engem az emberek, szeretettel fordulnak hozzám, és ez jó a lelkemnek. A babák révén és a férjem mellett találtam nyugalmat, előtte pörgős életem volt, sokszor káosznak éreztem. A férjem bölcs, általa megtanultam a helyükön értékelni az embereket, a dolgokat… 

Ezen a ponton megérkezett Rozi, a macska és az egyik nagylány, Vanda, együtt szunyókáltak a fenti, emeleti szobában délután. Nem is látták, hogy a textilbabák létrára állva feldíszítették a nappaliban a karácsonyfát, ültek egy sort alatta, majd szánkózni mentek. A kandallóra pedig utazó angyalok telepedtek, és elmesélték: a testvéreik úgy születtek, hogy egy család minden tagja külföldön dolgozik, sokat vezetnek, így valamennyien kaptak egyet a kocsijukba, hogy őrző-védő feladatokat lássanak el. Úgy hírlik, jól dolgoznak, mert azóta is sikeresen fenntartják a biztonságot.