Anyák kérnek menedéket Vas megyében - Gyerekeikkel együtt hagyták hátra a háborús helyzetbe került Ukrajnát - fotók

Az annunciáta rendházban jártunk szerdán, ahol a bebútorozott szobákat ellátták frissen huzatolt ágyneművel, a konyhákban újonnan vásárolt mikrohullámú sütőt, hűtőszekrényt helyeztek el. Szükség van még edényekre, tányérokra, poharakra, evőeszközökre, ezt a lakosságtól várják felajánlásként. Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász vezetője elmondta: kilencven napot maradhatnak Magyarországon, 180 napra meghosszabbítható. Az annunciáta rendházba elsőként két nő (testvérek) érkezett hat gyerekkel. Az egyik anyukával arról beszélgettünk, mit élt át, mi a terve. Amikor eljöttek, két hét iskolai szünetet rendeltek el. 

Jelenleg száz embert tudnak elhelyezni itt a városban a Martineum Felnőttképző Akadémia bevonásával. Három lakást adott a MOB-házban az önkormányzat. Nemény András polgármester szerdán tett látogatást az annunciátáknál. – Az érkezők 99,9 százaléka haza akar menni, szüleik, nagyszüleik, házuk, állataik vannak otthon – mondta a karitász vezetője. 

– Most hozunk ebédet nekik, de pár nap alatt a vállalkozói segítségnyújtás kimerül, Szombathely város önkormányzata szociális étkeztetésbe fogja bevonni a rászorulókat. Folyamatosan érkeznek, vonattal vagy kocsikkal mennek értük. A karitász is küld a határra egy kilencfős kisbuszt egy önkéntes segítővel, aki segít a szállításukban. Az annunciáta rendházból az egyik nő a három gyermekével már el is ment, a férj Győrben dolgozik, autóval jött értük. 

A testvérével, beszélgettünk, aki a három iskolás gyermekével azért jött ide, mert a férje itt kőműves Szombathelyen ötödik éve. Múlt csütörtökön reggel a nagyfiú még elment iskolába, nem tudtunk semmit. Aztán hazaküldték a gyerekeket a líceumból, ki kellett üríteni az épületet, mindenki megijedt. Néztem a tévét, hogy mi történik, a férjem is telefonált. Aztán becsomagoltunk, gyerekeknek hátizsákba, nekem egy kisebb táskába, és elindultunk. Beregsuránynál jöttünk át gyalog a határon három és fél óra alatt, a férjem eljött értünk a céges busszal. Aznap éjjel volt az első támadás. Először egy munkásszállón kaptunk helyet – miután egy éjszakát a buszban aludtunk –, de a gyerekeknek ott nem volt jó, a helyiektől kapott információk révén jutottam el a karitászhoz, itt megfelelő az elhelyezés – mesélte a hölgy. –

 Hirtelen jöttünk el, a férjem is megrémült, mondta, hogy jöjjünk, legyünk biztonságban itt, mellette. Nagyon vágyunk haza, otthon van mindenünk. Állatokat tartunk, kecskét, tyúkokat, disznót eladásra. A férjem földet művel, amikor hazajön. Az állatainkat most az anyósomék etetik, ők nem tudnak eljönni, velünk szemben laknak. Testvéreim is maradtak otthon. Bízom benne, hogy gyorsan véget ér ez az egész. Nem tervezünk itt sok időre, abban reménykedem, hogy a Jóisten megsegít minket, és hazamegyünk minél hamarabb. 

A karitász mindent a Hollán Ernő utca 14. szám alatt gyűjt, de arra kérik az adakozókat, ne a szeméttelepre való, hanem tisztességes, rendes, jó állapotú holmikat hozzanak, mert emberek fogják azokat használni, senkit nem szabad megalázni foltos-mocskos dolgokkal. A főtéren egy szállásnak felajánlott üres magánlakást is szeretnének berendezni, egyelőre matracaik vannak. Ágynemű, paplanok, párnák, edények, evőeszközök kellenének. 

Pénzbeli adományokat is várnak – a karitász 11747006- 20209380 számú OTP-számlájára lehet utalni –, szükség van új segélyhívó mobiltelefonra és ukrán nyelven beszélő segítőre is.