HR-igazgatóból lett coach, tréner és élménypark-tulajdonos a körmendi születésű Handó Eszter

– Egy háromgyermekes család legidősebb gyermekeként 1971-ben születtem. Szombathelyről a Jurisich Miklós Gimnáziumba adtam be a jelentkezésemet. Kőszegen értékes éveket töltöttem, klassz kollégiumi közösségben, életre szóló barátságaim alakultak. Mi nem osztály-, hanem évfolyam-találkozókat szervezünk, olyankor száz ember is összegyűlik. A pedagógusoktól kiváló iránymutatást kaptunk. Az iskolában három és fél év alatt megtanultam középfokon angolul, németül autodidakta módon. Nem volt határozott elképzelésem a jövőről. Az utazást szerető, szervezkedő, logikusan gondolkodó és szociálisan érzékeny ember voltam, akinek jól mentek a reáltárgyak, az idegen nyelv. Pécsre, a közgazdasági egyetemre felvételiztem izgalmas időszakban,1989-ben, a rendszerváltás évében – meséli a kezdetekről. Az elsők között jutott ki külföldre ösztöndíjjal 1993-ban. Írországban többek között a szervezeti viselkedésről, fogyasztói magatartásról tanult. 

Mint mondja, az ott töltött fél év életre szóló tapasztalatot jelentett. A multik pedig két kézzel kaptak a fiatal, lendületes, nyelvet beszélő és dolgozni hajlandó tehetségek után. Úgy tervezte, néhány évet tölt majd egy cégnél, ahol sokat tanulhat és megbecsülik – a néhányból 19 lett. Egy jó nevű amerikai, fogyasztási cikkeket gyártó multi (Procter & Gamble) kezdőknek meghirdetett pozícióját nyerte el, akik a vezetői utánpótlást belülről nevelték ki. HR-területre jelentkezett, kezdésnek azonban sales tréninget kapott, hogy a vállalati kulcsműködésről szerezzen először tapasztalatot. Később toborzással foglalkozott.

– 1996-ban, a házasságkötésünk után néhány hónappal a férjem múlni nem akaró fejfájásra panaszkodott. Egy nagy méretű cisztát találtak a fejében, amit megműtöttek, ám átmenetileg lebénult a jobb fele. Az életünket jelentősen befolyásolta a vele született rendellenesség. Miközben ő Győrben volt kórházban, nekem egy új, gyárhoz kapcsolódó HR-munkakört kellett átvennem. A cégnél bevált fejlesztési módszer, hogy két-három évente új feladatkörben kell kipróbálnia magát mindenkinek. Átvettem az új munkakört és – akkor ez nagy szó volt – részben otthonról dolgozhattam. Amikor az új munkakörben is a végéhez közeledett a 2,5-3 éves periódus, jeleztem a főnökömnek, hogy 1999 májusában szeretném átadni a munkát és nem veszek fel egy újat. Eredetileg 6-8 hónapos utazást terveztünk, végül több mint egyéves világkörüli útra mentünk a férjemmel.

Eszter fizetetlen szabadságon volt 1999. május 20-tól 2000. július 10-ig. Összesen 418 napig voltak úton, negyven országban jártak, 112 ezer kilométert tettek meg nagyrészt a saját, átalakított pick up terepjárójukkal. – Magunkról és egymásról is sokat tanultunk. Kivételes élményeket éltünk meg együtt, felnyílt a szemünk sok dologra. A tapasztalat a későbbiekre is hagyott lenyomatot – állítja.

2000. július 10-én érkeztek Magyarországra, július 24-én munkába állt, de „más lélekkel tért vissza”. A tanulási, fejlődési lehetőség továbbra is motiválta, de az úton tapasztalt extrém szegénység vagy éppen az időjárási körülmények után „nem tudtak tőle lehetetlent kérni”. Nem sokkal utána középvezetővé lépett elő.

A zselici tanya – a természetközeli és hagyományos életmódot felelevenítő, az aktív pihenést kínáló élményközpont – ötlete már az utazásuk közben megfogant, másfél évvel a hazaérkezés után kezdték a megvalósítást a férjével. Tíz évig párhuzamosan építették a Katica tanyát, miközben multinál dolgoztak mindketten. – Figyeltük utazás közben a szálláshelyeket, az attrakciókat. Családi tulajdonban lévő, faluszéli területen szerettük volna ötvözni a gazdálkodást a turizmussal és a játszva tanítással. A férjem a finanszírozás, a fejlesztés, a beruházás fő felelőse volt, én elsősorban a napi működtetésért, a vendégek fogadásáért, a kommunikációért feleltem, a munkatársak felvételén dolgoztam. A hétköznapokat Pomázon töltöttük, a hétvégéket és a szabadságokat Patcán. Az egyik turistaházas szállás 2002 őszén készült el. 2003 júliusában megszületett a lányunk. Egyéves koráig otthon voltam vele, utána közösségbe vittük. Én részmunkaidőben, otthonról és részben az irodából dolgoztam. Még nem akartam a multis létet feladni. Hajtott, hogy amihez fogok, azt jól csináljam. Rengeteg energiám volt, mind lekötve.

Eszter úgy fogalmaz: szellemi kihívást jelentett neki a középvezetői pozíció, sohasem érezte tehernek, ráadásul sokat foglalkoztak a cégben a fejlesztésükkel. Inspiráló szakmai újdonságokkal ismerkedett: ott tanult például felsővezetői coachingot, a személyiségprofilozó módszertan lazán kötődött csak a munkájához. Sokat és intenzíven tanult, dolgozott. 2009-ben – vezetői rábeszélésre – felsővezetői munkakört vállalt, HR-igazgató lett. – Nagy szerepet tulajdonítok ennek abban, hogy egy idő után a kiégés súlyos tüneteit mutattam. Nem vettem tudomást a jelekről, de egy nap nem tudtam felkelni. A munkakör a teljesnél is teljesebb embert kívánt. Közben nagyra nőtt a Katica tanya. Rettenetesen elfáradtam fizikailag, érzelmileg, intellektuálisan. A mai fejemmel nem kapcsolnám össze mindenáron a küzdést a sikerrel. Már tudom, és meg is élem, hogy lazán, könnyedén, mosolyogva is lehet eredményt elérni.

Három év felsővezetői működés után Eszter egy év fizetés nélküli szabadságot kért: át akarta átgondolni, mihez kezd. Májusban jelzett, augusztus végéig dolgozott, szeptember 10-én pedig indult a repülőgépe: egy hónapos ösztöndíjat nyert az USA-ba, szociális szövetkezetek működését tanulmányozták. Később coaching tanfolyamot kezdett. Mire az egy év letelt, a munkaadója már nem volt nyitott az együttműködésre, őt pedig már kevésbé érintette meg az elválás. Eszternek azóta is vannak ügyfelei, szemléletformáló tréningeket, workshopokat vállal: a Stephen R. Covey által kifejlesztett A hét szokás elmélete átfogó életvezetési programot követi, ami alapvető viselkedési mintákat ad ahhoz, hogy tudatosabbak és eredményesebbek, ennek eredményeként pedig boldogabbak legyünk az életünkben. A somogyi élményközpont 15-20 munkatársat foglalkoztatva virágzik: folyamatosan megújulnak, fejlődnek, beruháznak. Eszter azt mondja, életre szóló élményt akarnak adni, amiben mindenki részese a felhőtlen játék örömének, a hagyományok megélésének és a természet tiszteletének.