Ropták, mint a vihar - Székbe nyomta a közönséget az Urban Verbunk Junior - fotók

Döbbenetes tempóval, fantasztikus energiákkal dobta a plafonba a hangulatot az Urban Verbunk Junior, és ott is tartotta végig: úgy feltüzelték, bepörgették az amúgy is vérbő és lendületes, sodró és magával ragadó magyar néptáncot, hogy az székbe nyomta a közönséget. Fényeket, sokféle eszközt – szánkót, lécet, üveget, párnát, dobverőket, kendőket, pántlikákat – alkalmaztak, a gyermek- és ifjúsági csoportok váltották egymást a színen, hogy bírják szusszal, és bírták is: elképesztő erőbedobással, szórakoztató játékossággal, kiélve és csúcsra járatva a fiatal kor vehemenciáját. 

Élményt nyújtottak azzal is, hogy minden lépésükből, dobbantásukból süt, menynyire élvezik ezt a pörgést; láthattuk: egy vékony fiúcska mekkora nagy úr tud lenni a táncban! Ezek az ifjak úgy táncolnak, mint a vihar, de legalábbis mint a tavaszi zápor, kopogva-verve a színpadi deszkákat, rá-rázendítve, teli torokból kántálva; nehéz szavakat találni erre a hihetetlen energiabombára. A megfejtés talán abban van, hogy az Urban Verbunk művészeti vezetője a magyar–arab származású táncos, Moussa Ahmed, aki a maga tüzével fűti tovább a néptáncot, és a modern mozgásművészet eszköszeivel, a saját erőrendszerével és elképzeléseivel ú j dimenzióba helyezi. A

z Urban Verbunk Junior Néptáncvalóság című műsorában a magyar folklórkincs széles útjait járják a fiúk és lányok, még inkább fékezhetetlenül és szabadon ropják, az egyetemes tánckultúra sokszínűségét és változatos kifejezésformáit is alkalmazva. A hagyomány, a tiszta, autentikus mozgáskincs modern megformálását látjuk, végeredményében egy varázslatos, lenyűgöző színpadi produkciót. A kiskamasz- és nagykamasz csoportok közvetítésében az is átjön, hogy a magyar néptánc „nagyon menő”, számukra ez a néptánc valósága, és szilajságukkal rabul ejtik a közönség szívét. 

Új jelentéssel kell megtölteni miattuk a régi klisét, mert tényleg „szűnni nem akaró tapssal” jutalmazták őket a nézők.