Száz év a távíróktól a nyilvános telefonig - fotók

A korabeli készülékeken kívül postai szabályzatok, régi címtáblák, Zsolnay-féle szabályzók és más érdekességek is láthatók. Dr. Nemes József egyetemi oktató, aki rendszerint megnyitja a Puskás Galéria technikatörténeti tárlatait, felhívja a figyelmet: az 1870-es években Vas megye mennyire lépést tartott a világgal, hiszen 1877-ben a premontrei gimnázium tanárai kiépítették az iskolában a telefon-összeköttetést. Kuncz Adolf, Édelmann Sebő és a Gothard testvérek (Jenő és Sándor) kapcsolódtak össze a modern technikai kísérletben, másfél évvel azután, hogy Bell szabadalmaztatta az USA-ban a telefont 1876 márciusában. Először a premontrei iskola területén működött a telefon, aztán összekötötték a herényi Gothard-birtokkal, majd Szombathely és Kőszeg között létesült vonal, később nagyobb távolságokra. 

Musits Zsigmondról is meg kell emlékezni, aki a 19. század végén, 20. század elején vezeték nélküli telefont épített Szombathelyen, a Magyar utca és a Nagy Lajos Gimnázium udvara között. A Puskás Galéria kiállítása egy technikai evolúciót mutat be, hogyan fejlődtek, alakultak át a környezethez alkalmazkodva és haltak ki eszközök a telefontörténet első száz évében. Dr. Nemes József a biológiai evolúció sajátosságaival von párhuzamot. A technika is mindig a világhoz, a társadalmi igényekhez igazodik, ami nem tud megfelelni, kihal, de az is fontos, hiszen szükség volt rá, hogy a mai telefonok meglegyenek.

 Fülöp Tibor gyerekkora óta mindent gyűjtő ember: a madártolltól kezdve a szép kavicsokon, régi pénzeken, régi könyveken át a távközlési eszközökig. Örömmel fogadta, hogy a nagyapja, aki az első világháborúban harcolt, a kitüntetéseit neki adta. 

– A régiségek világa mindig érdekelt. Néprajzos vagy régész szerettem volna lenni, de a sors átírta ezt az elképzelésemet – meséli a magángyűjtő. – A szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban tanultam, 1970-ben érettségiztem, utána a soproni postaigazgatóságra kerültem, ott ismertem meg a távközlési hálózattechnikai szerelési szakmát. A gyűjtőszenvedélyem megmaradt. Amikor visszajöttem Szombathelyre 1972-ben, elhelyezkedtem a Vas Megyei Távközlési Üzemnél, és ott végigjártam a ranglétrát, voltam műszaki előadó, művezető, építésvezető, tervező a telefonkábelek, oszlopoktól az optikai hálózatok tervezéséig. Ez mérnöki kamarai regisztrációhoz kötött. Elvégeztem a postaműszaki tiszti tanfolyamot – a MÁV-hoz hasonlóan megvoltak a fokozatok, ez egy akkori életpályamodell volt, más fizetés járt a végzettség szerint –, jártam Budapestre is, a távközlési technikumba, így technikusi végzettségem is van. 

Az üzemben művezetőktől, szakiktól is próbáltam tanulni, de nem mindig árulták el a szakmai fortélyokat, titkokat. Fülöp Tibortól azt is megtudjuk: otthon őrzi a gyűjteményét, amiből kitelik egy kétrészes tárlat is; történeti bontásban ez az első rész (a 60-as, 70-es évekig), ami most látható a Puskás Galériában. 

Az optikai hálózatokat később mutatja be a gyerekeknek – majd egy másik kiállításon. Közben katalógust is készít – ez a tárlat 150 tételes –, hogy minden dokumentálva legyen, és ne vesszen el. A nyugdíjas távközlési szakember azt mondja, mivel már hetvenéves, az utókorra is gondolni kell. A kiállításon látható az eszközökön kívül gyűjteményének egy különleges darabja, egy helytörténeti értékű, nagy méretű fotó a szombathelyi kapcsolóközpontról, ami az 1930-as évekből származik, nagyon becses – és eddig a nyilvánosság előtt soha nem mutatta be.