Vállműtét vár a vasi zöld-fehérek védőjére

Szegény embert az ág is húzza: nem elég, hogy a még bent maradó helyen lévő Diósgyőrtől nyolc ponttal leszakadva, az utolsó helyen áll a labdarúgó NB I-ben a Szombathelyi Haladás, egyik legjobb játékosára, jelenlegi csapatkapitányára, Bosnjak Predragra vállműtét vár. Az egyszeres válogatott futballista a decemberi 8-i, MTK elleni idegenbeli bajnokin sérült meg. A meccset – miként a zárófordulóbeli Debrecen elleni összecsapást is – ugyan végigjátszotta, ám egy darabig nem léphet pályára.

– Az MTK ellen labdát szereztem, majd megiramodtam, előrepasszoltam, amikor Gera Dániel kicsit meglökött – mondta a 33 esztendős szerb-magyar Bosnjak. – Nagy lendülettel sprinteltem, és a lökéstől a bal vállamra estem, ráadásul az MTK játékosa utána rám esett. Gera elnézést kért, én pedig rövid ápolás után folytattam a játékot. A mérkőzés után csapatorvosunk, dr. Kelemen Péter megvizsgált, majd egyből röntgenre küldött. Az első diagnózis alapján a vállszalagok meghúzódtak, de nem szakadtak el, így a Debrecen elleni meccset sem hagytam ki. Mivel azonban fájt a vállam, a találkozó előtt kaptam egy fájdalomcsillapító injekciót, úgy játszottam. Furcsa módon a kéthetes téli pihenőben odahaza, Szerbiában kezdett jobban fájni. Miután visszajöttem Szombathelyre, ultrahanggal is megvizsgálták a vállamat, kiderült, egy centiméter hosszan és két milliméter mélyen elszakadt a vállszalagom. Azóta már a csapatorvosunkon kívül egy szombathelyi, valamint egy híres újvidéki vállspecialista, prof. Srdjan Ninkovic is megvizsgált. Fizioterápiára és masszázsra is járok, de semmivel sem jobb, szinte állandóan fáj a vállam. Noha van egy olyan injekció, amelytől szerencsés esetben elvileg műtét nélkül meggyógyulhatok, egyikük sem javasolta, pontosabban feleslegesnek tartották. Szerintük ugyanis mindenképpen műteni kell, csütörtökön délután megyek Ninkovic doktor úrhoz, hogy megbeszéljük a szerbiai műtét időpontját. Artroszkópiás beavatkozás lesz, jó lenne mihamarabb túlesni rajta, hogy mielőbb játszhassak. Egy sérülés sosem jön jókor, pláne nem, amikor ilyen nehéz helyzetben van a csapat. A műtét után három hét a rehabilitáció, ha minden jól megy, utána még ugyanennyi idő, mire pályára léphetek – azaz összesen hathetes pihenő vár rám. Öröm az ürömben, hogy mivel nem a lábam sérült meg, hamarabb elkezdhetek mozogni, futni. De a visszatérés még odébb van.