Zene

2016.01.02. 11:08

Marci országos dobásra készül

Kiss Márton fiatal zongoraművész (23) azt tervezi, hogy minden magyar településen ad majd zongorakoncertet. Nem tudja, ez mennyi ideig fog tartani, de rendkívül elszánt: a maratoni koncertsorozatot idén kezdi Vas megyében. Még ebben az évben minden vasi településen akar koncertet adni, ahol még nem játszott. Egy évben egy megyét akar „végigjátszani”.

Peltzer Géza

Kétségtelenül merész ötlet, eddig még senkinek sem jutott eszébe, hogy a több mint háromezer hazai települést végigmuzsikálja. A szervezést is maga végzi - egyelőre, a programmal kapcsolatban is kész tervei vannak a zongoristának.

- Úgy gondolom, hogy egy év alatt eljutok minden vasi településre, ahol még nem játszottam. Megkeresem a polgármestereket és felajánlom nekik a zongorakoncertet. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sok olyan ember van, aki szereti a zenét, de nehezen jut el egy koncertre egészségi állapota vagy a távolság, az anyagi problémák miatt. Ők ugyanúgy megérdemlik, hogy komolyzenét hallhassanak. Terveim szerint mindenképpen játszom magyar szerzők műveiből a koncerteken. Liszt-rapszódia mindenképp lesz, mert ezeket ismerik az emberek. Olyan zenét is fogok játszani, amellyel a fiatalságot célzom meg: félig komolyzene-, félig könnyűzene-jellegű darabokat. Ezt most crossover-stílusnak nevezik, és nagyon népszerű külföldön, de idehaza is egyre inkább. Filmzene is lesz  - és lehet, hogy rögtönzés is -  egy-egy koncerten.

Kiss Márton nemrég kapott ifjúsági Príma-díjat a vasi vállalkozóktól, de hangsúlyozza, hogy ennek semmi köze nagyszabású tervéhez, de ahhoz sem, hogy édesapja a szimfonikus zenekar igazgatója - mivel a jelölése korábbra datálódik.

Kiss Márton ezt vallja tervéről: Biztos vagyok abban, hogy nagyon sok olyan ember van, aki szereti a zenét, de nehezen jut el egy koncertre egészségi állapota vagy a távolság, az anyagi problémák miatt. Ők ugyanúgy megérdemlik, hogy komolyzenét hallhassanak

A grazi főiskolán végzett zongoraművészként, de folytatja a mesterképzéssel, mellette korrepetitor is Bécsben. Ötéves kora óta zongorázik, hat évig a szombathelyi zeneiskola növendéke volt. Egy alkalommal az ausztriai Prima la Musica versenyen 2003-ban egy fuvolistát kísért, ekkor tűnt fel tehetsége egy grazi főiskolai zenetanárnak. A pedagógusnak megtetszett Marci játéka, és felajánlotta, hogy felveszik a szombathelyi fiút az ifjú tehetségek osztályába. Azóta a grazi egyetem hallgatója zongora szakon, az elméleti tárgyakat Oberschützenben tanulta. Párhuzamosan végezte itthon a Bolyai iskolát és itt is érettségizett - kitűnő eredménnyel.

Amikor azt kérdezem Marcitól, hogy zongoratudásban mennyit ért el, ahhoz képest, amit el szeretne érni, így válaszol: - Ötven százalék alatt vagyok. Azért csak ennyi, mert vannak olyan szerzők, például Csajkovszkij, Liszt, akiktől sokat játszottam, de vannak más szerzők, akiktől még keveset. Például a francia szerzők, vagy a korai barokk mesterek. Eddig úgy gondoltam, hogy a barokk szerzőket nem szeretem igazán, de amikor diplomakoncertemen Haydn-szonátát játszottam, rájöttem, hogy nem erről van szó. Hanem arról, hogy nem vagyok elég érett még arra, hogy megfelelően megértsem ezeket a darabokat - sem zongoratudásban, sem pedig emberileg. Egy Lisztben, Csajkovszkijban nagyon sok az érzelem, egy 18 éves fiatal zongoristához persze, hogy közelebb áll ez a zene.

Marciról nem lehet teljes képet adni, ha nem beszélünk a sportról. Ugyanis rendszeresen sportol, a futball a kedvence. Először Sébe hívták focizni, eleinte csatár volt, majd középpályás lett. De játszik kispályán is, többszörös gólkirály - sőt időnként még a kapuba is beáll. Nemcsak a kaput védi az ellenfél lövéseitől, hanem kezeit is: ilyenkor acélbetétes kesztyűt húz, nehogy megsérüljenek az ujjai. Nemcsak a zongora, a foci is nagy szenvedély, részt vett csapatával a 2015-ös szombathelyi Szilveszter Kupán is. A sport jól kiegészíti a zenélést, kell a mozgás, a kikapcsolódás - mondja.

Vajon mi lehet a rejtély kulcsa?

Ha egy fiatallal beszélek a jövőjéről, hamar kiderül, szinte kizárólag külföldön tudja elképzelni boldogulását. Külföld, de minimum pincér, gyári munkás, esetleg orvos. Egy olyan szintű tehetségnek, mint Kiss Mártonnak, a New York-i Carnegie Hallt, a milánói Scalát vagy a bécsi, a berlini koncerttermeket kellene emlegetni ilyenkor. De nem. Marci Bejcgyertyánosról, Guttatöttösről, Petőmihályfáról beszél, mint leendő koncerthelyszínekről. Az ember ilyenkor két dologra gondol. Vagy meghibbant, vagy pedig nagyon okos. Lehet, hogy Marci többet tud, mint mi? Valami agyafúrtságnak lennie kell a dolog mögött. Vagy valami rettenetesen egyszerű dolognak. Ma még rejtély, de drukkoljunk neki, hogy sikerüljön a terve, és minden magyar településen zongorázhasson. Legyen benne kitartás, és mi is megtudhatjuk, mi a rejtély kulcsa. A tét nem kicsi

Ezek is érdekelhetik