Mire volt jó a sorkatonaság?

Viszont okos emberek - fõleg választási kampányban - idõrõl idõre elõszedik a sorkatonaság témáját. Egy újságban azt írta valaki, már nem tudnánk megvédeni a hazánkat, egy jobban kiképzett martalóccsapat is el tudná foglalni az országot. Ehhez tegyük hozzá: miután legyõzte a világ legerõsebb haderejét, a NATO-t.
Egy nyugdíjas tanárnõ viszont azt írta, nagyon hiányzik a magyar fiatalságnak a sorkatonai szolgálat. Szerinte az ifjak ott tanultak meg sok mindent. Fegyelmet, rendet, következetességet. Sõt, ott igazi egyenlõség volt, nem a családi körülmények, az iskolai végzettség határozta meg a katona státusát. Namármost a tanárnõ a neménél fogva nem volt sorkatona. Közvetlen élményei sem lehettek. "Átkosbeli" katonaélményekrõl írtam már, de összefoglalóan megjegyezném: a Magyar Néphadseregben szolgálni többnyire nem volt léleknemesítõ foglalatosság. Mi ott - leendõ egyetemisták, fõiskolások - többször megvitattuk egy alföldi garnizonban a parancsnokaink mentális, szellemi állapotát, s bizony egyet sem találtunk, aki a hétköznapi mércével normális embernek lett volna tekinthetõ. Bizonyára nem mindenütt volt így, de az az elöljá- rói gárda elrettentõ példát mutatott csak.
A tanárnõ azt is írja: a katonaságba senki sem halt bele. Ez sem igaz. Rengeteg elmismásolt haláleset történt. Ab- ba kéne már hagyni a sorkatonaság visszasírását...