Szabadság és önkifejezés

Nemrég itt járt, s a Lamantin Fesztivál táborában művészeti vezetőként tanított. Pályája céljául tűzte ki a jazzkultúra minél szélesebb körű terjesztését mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten.

– Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékén adjunktusi minőségben módszertant, tanítási gyakorlatot és zongorát tanítok – mondja Márkus Tibor. – Emellett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora, jazzelmélet és jazztörténet tanára is vagyok. Ezen kívül sok mindenben részt veszek, aktív művelője vagyok a jazznek, komponáltam dokumentumfilmekhez kísérőzenét, pódiumműsorhoz darabokat. Több évig voltam a jazzszövetség elnöke is. Nemrég jelent meg egy könyvem a jazz elméletéről, s már készül is a második kötet. Solymáron 2001-től jazzklubot vezetek, zenekaromon kívül fellépési lehetőséget biztosítunk tehetséges pályakezdőknek is. Nyáron pedig táborokat vezetek, mint például a Lamantin Fesztiválon és egy hasonlót Sepsziszentgyörgyön is.

Márkus Tibor Szombathelyen született, ám 22 éve Budapesten él, ott találta meg a lehetőségeit. Azt mondja, hogy tudásából próbál a szülővárosának is nyújtani, például úgy, hogy koncertekre visszajár.

Márkus Tibor a szívügyének tekinti a zenét kedvelő fiatalok támogatását (Fotó: Horváth István)

– Kicsit meghatódom, amikor belépek ide, a zeneiskolának ebbe a termébe - folytatja Márkus Tibor. – Itt ütöttem ugyanis le az első billentyűket a zongorán hatévesen. A zene iránti érdeklődésem gyerekkorban is erős volt. Édesapám amatőr zongorista volt, én már háromévesen elkezdtem pötyögni a zongorán. Az anyai nagyszüleim Bőn éltek, nagyon szerettem azt a környéket. A nagyapámtól kaptam egy kis harmonikát, s őt tanított rajta játszani. Hétéves lettem, amikor a zenével komolyabban is el kezdtem foglalkozni. A Hámán Kató Általános Iskola zenei tagozatára jártam. Örömmel gondolok vissza ezekre az évekre.

A Kodály-módszer ezekben az években elterjedt volt. Olyan alapot kaptam, amire ma is támaszkodhatok. Az általános iskola után a Nagy Lajos Gimnáziumba jártam, de a muzsikát nem hagytam abba. Nem tudtam viszont eldönteni, hogy mi legyek. Remek hallásom volt, a tanárok is elcsodálkoztak rajtam, de nem voltam klasszikus zongorista. Nem tudtak mit kezdeni velem. A gimiben a könnyebb műfajokat kedveltem, rockzenekart alapítottunk, ebben próbálkoztak a basszusgitárral, az énekkel és a szaxofonnal is.

Elérkezett a választás ideje, de mivel jazz-zenével csak egyetlen intézményben foglalkoztak felsőfokon, oda pedig szinte lehetetlen volt bejutni. Márkus Tibor másként döntött: a helyi főiskolára matematika-ének szakra adta be jelentkezését. Matekra nem vették fel. Az elektronika érdekelte, ezért Székesfehérváron elvégzett egy iskolát, rádió- és tévészerelő vált belőle. A zenélést nem hagyta abba, saját szerzeményeket komponált. Hazajött Szombathelyre, bekapcsolódott a zenei életbe is. Bartók Béla szeretete végigkísérte a zenei úton. Rockzenész korában Deep Purple után szívesen hallgatott Bartókot, mert ahogy ő fogalmaz a minőség nem műfajfüggő.

_ Mivel csak Pesten volt jazztanszék, sokáig álom maradt, hogy ide bejussak – emeli ki Márkus Tibor. – Mégis úgy döntöttem, adok egy esélyt magamnak. A jazzre meg kell érni, már nős voltam, amikor jelentkeztem. A feleségem sok inspirációt adott, azt mondta, ha nem próbálom meg, akkor hiányérzet marad bennem. Magánórákat vettem Pesten, majd sikeres felvételi vizsgát tettem. Nagyon szorgalmas diák voltam, hiszen az álmaimért küzdöttem. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora szakának elvégzése után a szombathelyi tanárképző főiskola ének-zene tanszékén jazzfakultációt, majd 1994 és 1996 között a Megyei Művelődési Központban jazzkurzust tartottam. A számításaimat Budapesten találtam meg.

Saját bevallása szerint nagyon jó momentum volt, amikor Tímár Péter elhívta zenekarával együtt a Lamantin fesztiválra. Akkor beszéltek róla, hogy a jazzoktatást jó lenne összekötni a fesztivállal. Ez valósággá vált.

– A fiatalok felkarolása a szívügyem volt mindig is – mondja a tanár. – Öröm olyan összeforrott társasággal dolgozni, amelyben emberileg és zeneileg is megértik egymást. A jazz számomra szabadság és önkifejezés. Úgy gondolom, hogy szerencsés, aki megtalálja az önkifejezése módját. A belső világom mondanivalóját a saját kompozícióimban tudom kifejezni. Ezt próbálom továbbadni. Úgy érzem, boldog vagyok.