Szívhez szóló ajándék a nem mindennapi bátorságért

1919. augusztus 12-én a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai megszállták a mai Kercaszomor nyugati részét, amely akkor még Szomoróc néven önálló, színmagyar református község volt. 

Egy évvel később – alig két hónappal a gyászkeretben törvénybe iktatott trianoni békediktátum aláírása után, augusztus 1-én – a helyi lakosság a kercai helyőrség Rankay József hadnagy vezette katonáival együtt fegyverrel űzte el a betolakodókat. 

A diadal azonban rövid életűnek bizonyult, a megszállók erősítést kaptak, visszaszorították a kercai határőröket, a felkelésben részt vevő szomoróciak egy részét pedig bebörtönözték, mások a szomszéd falvakba menekültek.

A Határmegállapító Bizottság mégis a helyi lakosság bátor helytállásának hatására döntött úgy Szomoróc sorsáról, hogy az 1922. február 9-én visszatérhetett az anyaországhoz.



Az ünnepségen átadták a község új zászlaját, ezen már megtalálható a Communitas Fortissima (Legbátrabb Község) felirat. 

"Nagy az adóssága az elmúlt húsz esztendőnek, hogy nem volt képes a történelem tudomány, a helytörténészeknek egyébként meglévő, nagyon pontosan és aprólékosan elvégzett munkája segítségével a köztudatba átvinni és a történelemtankönyvekben szerepeltetni ezeket a történelmi eseményeket" - utalt Lezsák Sándor a szomoróci és kercai lakosok hőstettére, akik Magyarországhoz való tartozás érdekében fegyvert ragadtak.





Délben az ünneplők együtt hallgatták, amint a Kossuth rádióban a kercaszomori harang hangja szólt, majd megkoszorúzták az 1919-es határvonalon álló haranglábat. (Fotók: Szendi Péter)

A díszpolgári címet Soós Kálmán, a Népszabadság újságírója kapta, aki a falu szülöttje.