Mi jöhet még? Már a segélyszervezetek is segítségre szorulnak!

A Vöröskereszt világnapja alkalmából ünnepeltek pénteken a vöröskeresztesek. Három Vas megyei is magas kitüntetésben részesült. Garamvári Ferencné (Körmend), Németh Lászlóné (Apátistvánfalva), dr. Puskás Tivadar (Szombathely) a Kiemelkedő Vöröskeresztes Munka arany fokozatát kapta.

Vöröskeresztes nagyhatalom vagyunk. Tavaly óta Budapesten van a Nemzetközi Vöröskereszt európai központja. 

Mindezt felemlegetjük Poór Lászlóval, a Vöröskereszt vasi vezetőjével, mégsem vidám a beszélgetésünk.

- Bajban vagyunk, válságos helyzetben - ecseteli helyzetüket. - Öt éve semmilyen központi leosztást nem kapunk. A megyében öt helyen, Sárváron, Celldömölkön, Ikerváron, Hosszúperesztegen és Répcelakon működtettünk vöröskeresztes boltot, de ezeket sorra be kellett zárnunk. Azt szerettük volna, hogy az önkormányzatok szociális segélyezettjei ezekben a boltokban jegyre, olcsón hozzájuthassanak alapvető élelmiszerekhez. Nem sikerült elérnünk. Tetejébe jött még az áfatörvény. Tavaly január óta veszteségesek lettek a megmaradt boltjaink. Az utolsót, az ikervárit március végével zártuk be. Az alaptevékenységünkkel, a véradással is gondok vannak. Amit kapunk érte - véradónként 680 forintot -, az még a költségeinket sem fedezi.



Poór László: válságos helyzetben van a Vöröskereszt Fotó: Szendi Péter

A helyzet felvázolása után azt kérdezem Poór Lászlótól: miben bíznak?

- Pályázunk a Nemzeti Civil Alaphoz. Eddig is megtettük, de úgy tudták, hogy az Egészségügyi Minisztériumtól kapunk pénzt, tehát nem vagyunk jogosultak pályázati pénzre. Ez azonban így nem helytálló, mert csak a központunk kap pénzt, mi nem. Ezt sikerült tisztázni, tehát van remény pályázati pénz elnyerésére. A gépjárművezetői vizsgához kapcsolódó elsősegélynyújtási tanfolyamokból is van minimális bevételünk - válaszolja a megyei Vöröskereszt vezetője.

A Vöröskeresztnek 12 alkalmazottja van Vas megyében. A hét városban egy-egy, helyben jól ismert személyek, akik igyekeznek tenni, segíteni. Ruhát osztanak, némi pénzt tudnak adni gyógyszer kiváltására.

- Nálunk sem rózsás a helyzet - közli a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója, Tuczainé Régvári Marietta. - Egyre többen fordulnak hozzánk segítségért. Kétségbeejtő helyzetben, a kilakoltatás szélén álló családoknak próbálunk segíteni. Pénz kellene nekik a számlák, az adósság kifizetésére, de abból van a legkevesebb. Éppen most számoltuk össze: az idén eddig éppen feleannyi pénz folyt be adományként, mint tavaly a hasonló időszakban.

Dr. Asbóth Mária, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi csoportjának vezetője egy sorokpolányi családról beszél, akiknél kikapcsolták a villanyt, nincs már telefonjuk sem.

- Kilátástalan helyzetbe került emberek keresnek meg bennünket. Ruhát kapunk, azt tudunk nekik adni, cipőt már kevesebbet. Azt tapasztaljuk, új rétegnek, a hirtelen munkahelyüket vesztett, középosztályhoz tartozóknak lenne szükségük segítségre. A pénzünk nem több, sohasem voltunk rózsás helyzetben.

Új helyzethez új módszerek kellenek. Ez a receptjük a Szombathelyen működő karitatív szervezeteknek, amelyek először is: összefognak. Már telefonon egyeztettek arról, hogy ezentúl havonta egyszer találkoznak, megbeszélik, egyeztetik ügyeiket az evangélikusok Johanneumának, a gyermek- és ifjúságvédő szolgálat, az időseket felkaroló alapítvány vezetőivel. Ezekre az alkalmakra meghívják Szakály Gábort, a városi önkormányzat szociális bizottságának elnökét is.

Miért? Hogy tudjanak egymás ügyeiről. Például: nehogy ugyanaz a család részesüljön sorra mindegyiküktől valamilyen támogatásban. És azért is, hogy egyeztessék, ki milyen módszerrel próbálkozik pénzt előteremteni, támogatókat meggyőzni. No meg politikusokat. Ugyanis a karitatív szervezeteknek közös gondja: aki segíteni akar Magyarországon, adna valamit, azt megadóztatják.

Van rá uniós példa, hogy ne így legyen. A közeli Ausztriában az a helyzet: akik támogatják a karitatív szervezeteket, azoknak az állam ad kedvezményt. Így kéne itt is.