A tettekért felelni kell, egy nagy ember bukása: Frost/Nixon - filmajánló

Frost, Nixon, Watergate - ismerősen csengő szavak, sokszor említik egy mondatban őket. Mára már mindenki ismerheti a Watergate-ügy részleteit, és az ahhoz kapcsolódó David Frost interjút, amiben a kamerák előtt Richard M. Nixon beismerte három év után, hogy hibázott. Aztán jött Ron Howard rendező, fogta az egész interjút, kiszedte belőle a lényeges részeket és filmre vitte a történetet.

 

Ez egy olyan film, amit bármikor kezdünk el nézni, biztosak lehetünk benne, hogy 122 percet fogunk eltölteni a képernyőre meredve, annyira lebilincselő, annyira profi munka, hogy valahol legbelül mi még mindig a képernyőre szegeződve ülünk a szobában. Hiába tudtuk a történet végét, hiába ismertük előre a végkifejletet, mégis annyira meglepő volt, annyira jó alakítással, hogy teljesen elvarázsolt minket.

A sztori
Richard Nixon (Frank Langella) miután lemondott elnöki posztjáról három éven át hallgatott. 1977-ben viszont az elnök úgy döntött, hogy leül egy interjúra David Frost-al (Michael Sheen), az angliai showman-el. Nixon, akkor még nem tudta, hogy hivatalának végét jelenti majd az interjú, hiszen szembesülni fog a Watergate-botrányra vonatkozó kérdésekkel.

 

Nixon úgy vélte, hogy könnyedén levezényli majd az interjút, úgymond nála lesz a labda a brit Frost-al vívott párbajában. Még Frost stábja is így gondolta, az utolsó interjúig, hiszen végig Nixon volt az erősebb. Majd az utolsó interjú elhozta azt a pillanatot, amivel David Forst televíziós történelmet írt, Nixon megtört.

- azért, mert az amerikai történelemnek fontos mérföldköve volt a Watergate-ügy, hiszen addig nem nagyon fordult elő, hogy a nép kormányba vetett bizalma megingott volna.

- azért, mert az eredeti interjú hossza jócskán meghaladta volna egy mozifilm időkapacitását.

- azért, mert bevittek minket a színfalak mögé, az interjú előkészítésébe.

- azért, mert a film még Bush kormányzása alatt készült és lehetett némi párhuzamot vonni azon elv alapján, amit Nixon mondott az interjúban: „… ha az elnök csinálja, akkor nem törvénytelen.”

 

Mert a kétórás játékidő alatt egy percre sem unatkoztunk. Mert Frank Langella kapta Nixon szerepét, és nála aligha találtak volna jobb színészt (külsőre, hanghordozásra, színészi játékra). Lenyűgöző volt az alakítása. A pillanat, amikor és ahogy Nixon megtörik, akkorát ütött, hogy percekig fel sem eszméltünk belőle. A film tele van tűéles képekkel és részleteket mutató svenkekkel, amikkel együtt a sztori lebilincselő és drámai. Még mondatok tömkelegén keresztül tudnánk a filmet fényezni, nem tesszük, inkább nézzék meg!

Ami nem tetszett
Michael Sheen alakítása néhol nem volt túl meggyőző, zavarónak hatott, de ez csak egy-kétszer fordult elő a filmben és igazán ez is hozzá tartozott Frost képének hiteles alakításához.

DVD extrák
Megnézhetjük, hogyan készült a film, milyenek voltak a díszletek, a ruhák, miképp alkották meg újra a kort napjainkban. Kapunk némi áttekintést is az ügyről, sőt még az eredeti interjú képsorait is bejátsszák többször. Az extrákból sok minden kiderül, többek közt az is, hogy Frank Langella-t a forgatás alatt Elnök Úrnak szólították kollégái.

Összegzés
Ez egy olyan dráma, amiben a színészek és az operatőri munka adja el az alkotást. Egyszerűen még nem tudtunk betelni vele s a nem létező tízes skálánkon ez egy újabb tetőpontot képez. Ezért sem pontozzuk a filmeket, mert most a kategóriában tízes filmek egy része 9-re csúszna. 122 perc élmény akciójelenetek nélkül, csupán egy történelmi esemény megfilmesítése, egy volt elnök politikai karrierjének vége, egy megtört nagy ember vallomása, a teherről, amit élete végéig cipelnie kellett (igen, kicsit megsajnáltuk Nixont a film végén).

Az ajánlóhoz a filmet a szombathelyi Videocenter DVD kölcsönző bocsátotta rendelkezésünkre.

További filmajánlókat ide kattintva olvashat!

A Frost/Nixon előzetese: