Erre pörögtünk 15 éve - kedvenceink a 90-es évek közepéből - I. rész

Az év végéhez közeledve mindig rájön az ember, mennyire gyorsan megy az idő, ismét eltelt egy év (meg még egy, meg még egy, meg még egy...). Az aktuális slágerek hamar tavalyivá válnak, rosszabb esetben elfeledettek, jobb esetben örökzöldek lesznek. Ráadásul 2009-ben be kell látnunk: bizony, már a 90-es évek is retro. Ennek örömére összegyűjtöttünk egy csokorral azokból, amelyekre 15 évvel ezelőtt nagyokat buliztunk a suli-diszkóban.

Bonyhádi Zoltán

Karácsonykor mi mással nyithatnánk, mint az egykori német rockerből lett lemezlovas-producer, Mark 'OH (azaz Marko Albrecht) Tears don't lie című örökzöldjével. A dalt (bár sokan azt hiszik) nem " target="_blank">Cserháti Zsuzsától lopta, ugyanis a nóta eredetileg egy bizonyos Daniel Sentacruzhoz köthető. Hogy eredetileg karácsonyinak szánta -e, vagy sem, most nem bonyolódnánk bele, egy biztos: mindenki kedvence volt 1995-ben.

A szintén német, Modo mondókájához nincs hozzáfűzni valónk. Aki meghallgatja, tudja, miért... Was ist los? Was ist das?

Ha eddig nem lettünk volna ott, hát most bizony rave-be értünk. Kéz a kézben. A jellemző szófordulat valahogy minden harmadik szerelmes dalban megtalálható. A Jens Dettrich, Bernd Burhoff, DJ Olver Froning, valamint Verena von Strenge alkotta Dune is kötelezőnek érezte, így hát beállva a sorba, 1996-ban előrukkoltak egy kezezős slágerrel. Kamaszkorunk emlékeit felidézve most megint lehet óbégatni: "lecgóhendíínheeeend..."

OLDALTÖRÉS: Scooter, E-rotic, Marusha, + egy meglepetés

Szégyen lenne, ha pont a Scootert hagynánk ki, ugye? H.P. Baxxter, Rick J. Jordan, és Ferris Bueller az egyik legnépszerűbb muzsikus trió volt akkortájt itthon és Európában egyaránt. A Hyper, Hyperrel berobbant németek (igen, ők is Technoföldjén születtek) 1994 óta folyamatosan hozzák azt, amit aztán a Kozmix lenyúl. Nem baj, már megszoktuk. Egy kis érdekességként a videóhoz: Írországban annak idején akkora rajongótábora volt a német Lányi Lalának, hogy ott a Back in the U.K. tiszteletből Back in Ireland-re írt változatban jelent meg. Szép dolog.

Mai dalcsokrunk végefelé közeledve jöjjön egy kis szex! A Lyane Leigh és Richard Michael Smith alkotta német duó, a beszélő nevű E-rotic "nomen est omen" alapon írt dalai az erősen korhatáros témák ellenére (vagy talán éppen ezért?) az 1994-95 körüli sulibulik jellemző alapanyagaivá váltak. Az animációs videóról bővebben nem is nyilatkozunk. Gáz. "Fred, come to bed Cause my Max had sex with his sexy ex" Jesszus...

Mire mi előrukkolunk egy Nikki Beluccival, vagy egy DJ Flowerré mutálódott Voksán (mű)Virággal, addig Marusha Gleiss már a 90-es évek első felében meghódította Németországot és fél Európát (talán meglepő lehet, de a hazai trenddel ellentétben nem a meztelen képeivel, és nem is pornóval). Igazán nagyot 1994-ben robbantott az Óz, a nagyvarázslóból ismert Szivárvány-dal feldolgozásával. Ciki, vagy nem, de e sorok szerzője is Marushától hallotta először...

Nem lenne teljes a válogatásunk, ha nem mutatnánk meg leglább egy magyar nyelvű dalt. Hát, ezen ne múljék! Náksi Attila (hihetetlen, de 15 éve még MC-ként kereste kenyerét), Döme Sándor, valamint Boros Bernadett (Betty Love), vagyis a Soho Party az 1995-ös, első Total Dance fesztiválon is megmutatta, legalább olyan jól tátogunk, mint a németek. És tényleg. Az Álom eredetije a néhai Sláger Rádión este 8 és 10 óra között rendszeresen ránk eresztett F.R. David-féle Words don't came easy to me. A szavunk eláll tőle... Érdemes figyelni Náksi táncmozdulatait is, előtte azonban figyelmeztetjük, hogy otthon még csak véletlenül se próbálja ki!

Folytatása következik...