2010.01.31. 14:00
Szabó Győzőnek több kedvenc helye is van Szombathelyen
Szabó Győzőnek a Karneválszínház hetvenkedő katonájaként, majd egy évvel később a Clizia Pirrojaként már volt alkalma megismerni Szombathely nyári, nyűzsgő arcát. A Liliom címszerepére azonban a téli, alvó városban készült. A színésszel a szerda esti előadás előtt beszélgettünk: színházról, utazásról és egy kicsit arról is, hogy mitől jó egy étterem.
Szatyrokkal felpakolva fut be, férfiasan kűzd a Hemo bejárati üvegajtajával. Lepakol, aztán az egyik táskából elővesz két darab sajtot, a büfében kér egy tányért meg egy kést, úgy telepedik az asztal mellé. Így jár, aki napközben egyáltalán nem, vagy csak keveset eszik: az esti előadás előtt már csak a sajthoz hasonló könnyű csemege jöhet számításba.
A Liliomot játszó Szabó Győző nem először áll a szombathelyi közönség előtt: a Karneválszínházban 2007-ben hetvenkedő katonaként, egy évvel később pedig Pirroként lépett színpadra. Már akkoriban is téma volt a színész és Jordán Tamás között, hogy ha egyszer lesz színház Szombathelyen, akkor esetleg ő is jönne. Nem állandó társulati tagnak, hanem egy-egy szerepre. Aztán lett színház, és meglett a szerep is. Ami a szerepet illeti, az tulajdonképpen már az előző évadban is majdnem összejött: a Cseresznyéskertben eredetileg neki szánták Lopahin szerepét, ám végül egyeztetési gondok miatt nem tudta vállalni a játékot. (Tegyük hozzá rögtön: a nézőknek Czapkó Antal sem okozott csalódást.)
Ami késik, nem múlik: a Weöres Sándor Színházban nemrégiben bemutatott Liliom címszerepére Valló Péter rendező és Jordán Tamás igazgató is Szabó Győzőt szemelte ki. Ő pedig örömmel vállalta el a ligeti hintáslegény szerepét.
- Én nem vagyok házmester - mondja Liliom a darabban, mi meg azt kérdezzük Szabó Győzőtől, hogy ha nem színész, akkor vajon mi lenne. Hiszen a középiskolában játékkészítést tanult, a Képzőművészeti Főiskolán grafikusként diplomázott, de volt csapos is a Tilos az Á-ban.
- Igen, azt hiszem, a pult mögött éreztem magam a legjobban, persze a színészetet leszámítva - mondja, és határozottan kijelenti, hogy ha nem lenne a színpad, akkor biztosan vendéglátózna. Lenne egy étterme, hogy konkrétan milyen, az az ő titka marad, de azt azért elárulja, hogy olyan helyre gondol, ahova szívesen visszajárnak a vendégek. És persze ő is ott lenne mindig, mert szerinte nagyon fontos, hogy érződjék: a tulajtól a felszolgálóig mindenkinek köze van a helyhez.
Szombathelyen is vannak már kedvenc helyei, bár megjegyzi, hogy elkelne még néhány olyan étterem, amelyik sokáig nyitva van, és ahol finom borokhoz finom sajtokat kóstolgathat az ember.
A nagy utazó hírében álló színészről hallani, hogy ha két hónapig nem tud kimozdulni, azt nagyon rosszul viseli. Márpedig a Liliom próbái, majd az előadások miatt decembertől február közepéig nem nagyon ficánkolhat(ott).
- Nem volt más választásom, kiugrottam Bécsbe. Kellett a klímaváltozás. Sétáltam, kávéztam, nézelődtem, és már attól jól éreztem magam, hogy más nyelvet hallottam - mondja.
És hogy merre indul Szabó Győző, ha február közepén leveszi Liliom jelmezét? Még nem tudja. Lehet, hogy távolabbi vidékre, vagy Izlandra, ahova visszavágyik, de az is elképzelhető, hogy egy egerszalóki fürdőzéssel is beéri.
