Szent Iván-éj 2010: változatos programok megyeszerte

Június 21-e, a nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény győzelmének  ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a tűzgyújtással elsősorban a Napot szerette volna megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni.

Őseink is ápolták ezt a hagyományt,  s a 21. században is megyeszerte számos programmal várják a Szent Iván-éjre érkezőket. Arról, hogy pontosan milyen szokásokat is ápolunk, s hogyan alakult át az évszázadok során Szent Iván-éjének hagyománya, dr. Nagy Zoltán, Vas megyei múzeumigazgató beszélt.

- Európa szerte különösen az északi és szláv népek gyakorolták Szent Iván varázslatos éjszakáján a mágikus praktikákat - mondja a múzeumigazgató, amelyek a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel vannak szoros kapcsolatban. Nagyon régre nyúlnak vissza a gyökerek, már a kelták is a Föld és az Ég nászának tartották ezt a napot.

- Az év legrövidebb éjszakáján a sötétség, a misztikum, a halál uralkodott, ezért ezen a napon tűzgyújtással próbálták meg pótolni a Napot. A kereszténység is átvette az ünnepet, mivel az Iván név a János név szláv formájából ered, ezért ezen a napon Keresztelő Szent János születését ünnepeljük. A Szent Iván naphoz kötődő népszokások és hiedelmek a 15. században a szomszédos népektől kerültek hazánkba.  Majd egy időre feledésbe merültek, a népszokás 1998-ban éledt újra, azóta gyújtanak örömtüzeket Szent Iván napján. -

Többféle szokás kötődik az ünnephez: a tűz körül álló asszonyok például különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez is használták. Almákat is tettek a tűzbe, s úgy tartották, aki ebből eszik, nem betegszik meg.

Baranyában például a sült almát a sírokra tették, mert úgy vélték, hogy a holtak is ehetnek belőle. Szeged környékén pedig a  tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztották a torok- és hasfájás elmulasztására vagy megelőzésére.

Karcagon és Kéthelyen a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való pedig drága gabonát jósolt. Az egyik ősi  legenda szerint ezen az éjszakán virágzik a páfrány, s aki erre rátalál, az megleli a boldogságot, megérti az állatok, a növények nyelvét is. 

- Az ünnephez a tűzgyújtáson kívül más rítusok is kötődnek - folytatta az igazgató, de mára leginkább ezek a szokások maradtak fent. Lényeges volt ugyanis a szerelem- és a termékenységvarázslás, ezért különféle praktikák  fűződnek a naphoz.

Például a tűz fölött átugráltak a lányok, közben pedig a fiúk mustrálták őket. Megfigyelték, hogy melyikük mozog a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából pedig sokféle következtetést le lehetett szűrni. Úgy tartották, hogy annak a lánynak, aki legszebben ugrotta át a tüzet, jövő ilyenkorra már biztosan lesz férje. Vannak olyan kultúrák is, ahol ezen az éjszakán a pajzánkodás is elfogadott volt. 

Az igazgató szerint mára leginkább a tűz, a fényesség erejének csodálata kötődik az éjszakához, a programok is leginkább erre épülnek. Szombathelyen például a Múzeumok éjszakáján gyertyák, fáklyák lángja mellett nézhetik meg a tárlatokat az érdeklődők, a fény és sötétség állandó harcára épülve alkalmi kiállítás nyílik a halottkultusz és a temetkezési szokások régészeti emlékeiből.

A hagyományokhoz híven 22 órakor máglyát is gyújtanak a Vasi Múzeumfaluban, s ezt rövid oktatás után át is lehet ugrani. A Csónakázótónál a látogatók átélhetik a Szent Iván-napi népszokások színes, izgalmas és tüzes hangulatát, hiszen lesz tüzes koszorú készítése és közben ördögűző rítusénekeket lehet kántálni. 

Körmenden és Sárváron is gyújtanak máglyát, előbbi helyen várkerti boszorkányportyára is várják az érdeklődőket. Kőszegen pedig kártyából ismerhetjük meg a  jövőnket.