Kutya a szorítóban: a városi gyepmesteri telep nem menhely

Táltos egy őrző-védő cégben kezdte karrierjét. A nagytestű jószág képes úgy nézni az emberre, hogy az csaknem elolvad, de ha parancsot kap, jobb a rosszfiúknak olajra lépniük. Aztán úgy alakult, hogy Táltos munkanélküli lett legjobb barátaival, az emberekkel együtt. Csakhogy ő nem tud értelmesen ugatni, bár hangosan igen.

Szerencséjére  erre is volt valakinek füle, így a nagy kutya nem egy autó kerekei alatt, vagy erdőben, sebekből vérezve végezte, hanem a szombathelyi gyepmesteri telep valóban megbecsült lakója lett. Mi több, eredeti státuszát is visszakapta: ő a telep védelmezője.

- Nincs vele semmi gond simogatja meg a hatalmas  testű állat kobakját Grünceisz Erika, a gyepmesteri telep vezetője.  Általában is elmondható, hogy az ide behozott állatok szinte azonnal megváltoznak. Tartunk egy emberre támadó ebet is. Harapott, megfigyelés alatt van. Amikor folyamatos törődést kapott, megváltozott. Nézze csak - mutat rá a hölgy, és a középtermetű eb barátságosan csóválja a farkát. Láthatóan sétálni szeretne, de erre most nincs mód.

- Amúgy nem minden történet ilyen barátságos. Dobtak már a telep kapujába olyan zsákot, amelyben öt kiskutya nyüszített. Ha az önmagát polgárinak tartó család nyaralni megy, akkor többnyire nem mérlegel: egyszerűen megszabadul az addigi kedvencétől. Üdülési szezon kezdetén érzékelhető a növekedés, egyre több a kitett eb. Ez már csak azért is komoly probléma, mert nekünk nem feladatunk az ellátásuk. -

És itt van az első nagy kérdés, mondhatni probléma. A szombathelyi önkormányzat, előtte városi tanács, évtizedek óta lát el hatósági munkát kutya-ügyekben, kötelező szakfeladatként. Ennek törvényi indoka, hogy a kóbor, kitett kutyák közegészségügyi kockázatot jelenthetnek.

Így a gyepmesteri telep hatósági munkát teljesít, azaz a kóbor ebeket begyűjti, tartja, kiajánlja. Csakhogy, amint azt a vezető is hangsúlyozta, a telep nem kutyamenhely. Nem rendezkedhet be az ebek korlátlan számú befogadására,  ellátására. Egyszerűsítve: nem vállalhatja át a felelőtlen tartók felelősségét. Ez egyre nagyobb problémákat okoz. Az önkormányzatnak, lefordítva: a helyi adófizetőknek ugyanis évente több millió forintjába kerül a gyepmesteri telep megnövekedett feladatainak finanszírozása.

Igaz, történtek kísérletek valódi városi menhelyek létrehozására is. Ezek sorában említhető az első önkormányzati ciklus azon döntése, miszerint megalkotja a kutyamenhely alapítványt. Ehhez induló tőkét is adott, de a hatékony működés tárgyi feltételei - közte egy korszerű, állandóan működő, önálló telephely - nem voltak meg. A magánkezdeményezések pedig mindig ugyanabba a nehézségbe ütköztek: a kitett kutya egyre több, a rájuk fordítható pénz meg egyre kevesebb. Visszatérve a szombathelyi gyepmesteri telepre: mi lehet a megoldás? Mi kellene ahhoz, hogy a profil tisztuljon? De úgy, hogy a kutyák befogadása megmaradjon.

- A kóbor kutyák ügyeinek intézésében két párhuzamos, de szükséges szál fut: a gyepmesteré és a közterület felügyelőé. Nekik kell egyeztetni és együttműködni, hogy az adott eb sorsa rendeződjön. El tudom képzelni, hogy bizonyos feltételek megléte esetén a mostani helyzet változzon. Azaz a közterület  felügyelje a kóbor ebeket - fejtegette kérdésünkre egy menhelyi szakember. 

Aki szerint a rossz tartás bizonyos mértékben tükrözi a társadalom ezirányú  fejlettségi szintjét. Ez viszont visszahat  az intézményekre. Ilymódon akár az is érthetővé válik, hogy miért  nehézkes a menhelyek működésének szabályozása. Miért nem oldható meg immáron hosszú évek óta a chip-es, ellenőrző  rendszer alkalmazása.

- Az, hogy ez sokba kerül, kacsa - folytatta a szakember. Sokkal több megy el a vámon, mint ami bejön a réven. A kutya ott van elásva, hogy a chip révén szinte minden olyan személy azonosítható lenne, aki rosszul bánik az ebbel, vagy kidobja a közterületre. Erre pedig sem a hazai jog, sem annak intézményei, apparátusa nincs felkészülve.

A kérdések pedig tovább sorakoznak. Szombathelyen 10 ezer fölött lehet a kutyák száma, naponta több tucatot csapnak ki. Gyakorlatilag semmiféle retorzió nem éri a felelősöket. Majd a gyepi megoldja, mondják, és most ez is a helyzet.  A kutya nem mindenki barátja, csakhogy ezt az eb éreztetni nem tudja. Vagy ha igen, akkor harapással. Ami az  életébe kerülhet.