Pro és kontra a magánynyugdíj-pénztárakról

A november 1-ig hatályban állt nyugdíjrendszer gyökerei egészen a Horn-kormány időszakáig nyúlnak vissza, hiszen ekkor fogadták el azt törvényt, amelynek értelmében hárompilléresre bővült a hazai nyugdíjrendszer. Az első pillért az állami-, a másodikat a magán-, a harmadik pillért pedig az önkéntes pénztárak jelentették. A reform célja az volt, hogy csökkentse az állami költségvetésre háruló hosszú távú nyugdíjterheket.

Az 1998 óta működő nyugdíjrendszer kialakítására azért volt szükség, mert a demográfiai jellemzők a termékenyég csökkenése, a várható élettartam növekedése és ebből következően a fokozatosan öregedő társadalom és az állami gazdaság bizonytalan helyzete miatt a felosztó-kirovó rendszer működőképessége kérdésessé vált. Ennek a rendszernek ugyanis az a lényege, hogy a következő generáció finanszírozza az előző generáció nyugdíját  állítja az egyik vezető magán-nyugdíjpénztár tanácsadója. 

Tizenkét éve széleskörű európai egyetértés mutatkozott a magánpénztárak létrehozásáról. Ezt bizonyítja, hogy a Világbank a reformok megvalósításához 128 millió dollárt utalt át hazánknak. Az 1998-ban életbe lépett szisztéma értelmében a pályakezdőknek kötelező volt belépni valamely magán-nyugdíjpénztárba. Amennyiben erre nem került sor, akkor automatikusan az OTP tagjai lettek  folytatja a tanácsadó.

A vegyes rendszerbe belépők lemondtak a társadalombiztosításban szerzendő nyugdíjuk 25 százalékáról, vagyis az államtól a nyugdíjuk teljes összegének csupán háromnegyedét kapták meg. A fennmaradó egynegyed részt a magán-nyugdíjpénztárak az ügyféllel egyeztetett portfólió alapján, az ügyfél egyéni számláján felhalmozott tőkével egészítették ki. Ez jó volt arra, hogy az emberek az öngondoskodás útjára lépjenek  - hangsúlyozza a tanácsadó. - A jelen helyzetben is csak azt tudom ajánlani, hogy mindenki gondoskodjon a saját nyugdíjáról, hiszen a hárompilléres rendszer éppen azért jött létre, mert az állam belátta, hogy hosszú távon nem tudja fedezni nyugdíjak költségeit. -

A korábbi törvény értelmében az emberek a bruttó bérük másfél százalékát fizették a Nyugdíjbiztosítási Alap vagyis az állami kassza részére, míg nyolc százalékot  pénztári tagdíj címen a magán-nyugdíjpénztáruknak adtak. A friss törvénymódosítás célja, hogy a kormány a második akciótervének részeként jelentősen enyhítse a költségvetési terheket. Eközben a bruttó bérből levont kilenc és fél százalék teljes egészében az állami kasszába kerül át, sőt az állam megvonta a magánpénztáraknak adott havi 30 milliárd forintos tagdíjtámogatást is.

A másik döntés értelmében megszűnt a kötelező magánpénztári tagság, ezzel megnyílt az első és második pillér közti átjárás útja.  A törvénymodósítás egyik erénye, hogy a pályakezdők számára lehetőséget ad a szabad pénztárválasztásra, így a fiatalok több alternatíva között dönthetnek  - világít rá az új törvény pozitív oldalára a szakértő.  A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos reformterv ismeretében a tartósan munkanélkülieknek, a létminimumon élőknek, valamint a hat-hét évvel a nyugdíjazás előtt álló kiskeresetűeknek mindenképpen javasoltuk volna, hogy lépjenek vissza az állami nyugdíjrendszerbe - folytatja.

Megtudtuk azt is, hogy a fiatalok és az átlagos, vagy annál nagyobb jövedelemmel rendelkezők, továbbá a néhány évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt álló, de rossz egészségi állapotban levő embereknek nem jött jól a nyugdíjrendszer átalakítása.

A módosításoknak három komoly negatívuma van - kezdi a törvény árnyoldalainak elemzését a magánpénztári tanácsadó.  Az első probléma: a törvény nem rendelkezik arról, hogy az állam hogyan és miből írja jóvá az emberek 14 havi befizetéseit az idén november 1-től 2011. december 31-ig tartó átmeneti időszakban.

A másik gond az, hogy az állami rendszerbe kerülő pénzek esetén nem lehet tudni: az emberek továbbra is saját számlájukon gyűjthetik-e a befizetéseiket és a hozamokat. Mivel eddig konkrét megoldási javaslat nem született, ezért félő, hogy az ügyfelek pénze bekerül a nagy állami kalapba, és ott el is veszik majd - ad hangot aggályainak a tanácsadó. 

Itt fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy a magánpénztárak tagjai által eddig összegyűjtött pénzmennyiség nem az általuk befizetett összeget jelenti, hiszen ez időközben kiegészült a magánpénztárak által jóváírt hozamokkal. Így az állam nagyobb bevételre tesz szert annál, mint amennyit az állampolgárok az évek során ténylegesen befizettek.

A harmadik probléma, hogy a magánpénztár-tagok korábban megnevezhettek egy kedvezményezettet - általában a gyermeküket - vagy más közeli hozzátartozót , aki örökölheti az addig összegyűjtött pénzét, ha a befizetővel esetleg történne valami. Az új rendszerben eddig erről nem esett szó. Úgy gondolom, hogy ezek azok a fontos kérdések, amelyeket a törvényben is rögzíteni kellett volna.

Az összes pénztár a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) ellenőrzése alatt áll, sőt éves jelentéseket kell küldeniük a PSZÁF számára. Amennyiben a felügyelet valamilyen szabálytalanságot vesz észre, akkor akár szankcionálhatja is a pénztárat  - válaszolja kérdésünkre egy másik magán-nyugdíjpénztár tanácsadója. 

Azt is tudni kell, hogy az ügyfelek akár napi bontásban is figyelemmel kísérhetik, hogy éppen hol is tart a nyugdíjas éveikre gyűjtött pénzük, valamint a befektetésük hozama. Ezek a tények úgy gondolom arra mutatnak rá, hogy a magán-nyugdíjpénztárak nem tudnak kaszinózni az emberek pénzével. Itt befektetésekről van szó, amelyek a 2008-as évben a világgazdasági válság legnehezebb esztendejében valóban negatív hozamot termeltek, ám a lemaradásokat a 2009-es év második felére már behozták, az idei esztendőben pedig egyes esetekben már ismét kétszámjegyű hozamot produkáltak. A PSZÁF jelentéseiből ez is világosan kiderül - zárja szavait a tanácsadó.