Falukarácsony: a csoda megszületett Cákon

Van egy nagy gyertyánk, amit huszonnégy részre osztva megjelölünk, decemberben minden este meggyújtjuk, és amíg a következő jelig leég, énekelünk. Fontos, hogy a gyerekek is érezzék az idő múlását és a várakozás közös örömét. Ezt meséli nekem a cáki Szent Péter és Pál Apostolok templomában Both Ágnes.

A zongoratanárnő, aki hegedűművész férjével, Stuller Gézával és két fiával, Ágostonnal és Damjánnal 2008 augusztusában költözött a faluba. És karácsonyra már műsort szervezett. Aztán rá egy évre újra, és persze az idén is. A cáki falukarácsonynak azóta messzire jutott a híre, Szombathelyről, Kőszegről, a környező falvakból is eljönnek a templomba, mert tudják: olyan ajándékkal gazdagodnak, amit hiába keresnének az áruházak polcain.

A cáki karácsonyok titka a közösség erejében rejlik. A novemberben kezdődő lázas készülődésben. Ági összeállítja a műsort  - csak tiszta forrásból - a falubeli asszonyokból és férfiakból alakult alkalmi kórus pedig minden vasárnap este próbál. A közös ünnepvárásból a gyerekek sem maradnak ki: énekkel, muzsikával készülnek ők is. Közben Vargáné Gál Beával méhviaszból karácsonyfadíszeket készítenek: jut belőlük a karácsonyfára, a templomi padsorokat díszítő fenyőágakra, és igen, jut mindenkinek, aki eljön a templomba.

A szereplők összedobják a pénzt: mécseseket, gyertyákat vesznek. Közben otthon mindenki lázasan süt-főz, hogy a műsor után a kultúrházban terített asztal várja az ünneplőket. És talán a régi álom is valóra válhat: Vargáné Bea ugyanis addig-addig ügyeskedik, amíg a félig-meddig cákinak számító üzletember, Dobozi János segít, és betlehem is lesz a templom bejáratánál. Mi kell még az igazi ünnephez? Nyitott szívű, jó emberek, akik megtöltik a kis templomot. Akiket az sem zavar, ha csak a támlás faszékeken jut hely. Mert itt most úgysem 
ez a lényeg. Tényleg: mi is?

A kórus, amely a gyönyörű, zoboraljai népdallal betölti a templomot. A Bea által varrt hófehér ruhákban éneklő gyermekek, akiknek a szemében ott csillog a csodavárás fénye. Közülük is kiragyog a legfiatalabb, Preisz Rebeka, az izgő-mozgó, szüleinek integető, huncutul mosolygó ötéves óvodás, aki néha szégyenlősen el-elrejti az arcát a fején lévő lepel alá. És kell a Cirákulum együttes, amelynek négy tagja közül immár három cáki, és kellenek a Friedrich lányok: Noémi, Olga és Stefánia, akik furulya- és klarinétjátékkal csempésznek melegséget a szívekbe.

És igen, kell a Stuller család: Ági, háttérben a szintetizátornál, elöl pedig apa és a fiúk. Nehéz elmesélni, visszaadni azokat a pillanatokat, amikor a fiúk játék közben apjukra néznek, ő pedig a szemével üzen, hogy jól van, fiúk, látjátok, megy ez... És  az igazi meglepetés: a Sodicsok. A cáki születésű festőművész-tanár, Sodics Laci bácsi, Zsirán élő tanár fia, Péter, és unokája, Dominika. Ady Endre Karácsony című versét mondják. Laci bácsi sírva, Péter meghatódva, Dominika megrendülve. Nehéz a csend, a torokban ott szorít a gombóc, a kórus tagjai lehajtják a fejüket, és eljön a pillanat, amit nem lehet szavakkal leírni. De szerencsére segít Bach: a III. D-dúr zenekari szvit második tétele, amikor végre lehet sírni...

A közös ünnep közös énekléssel ér véget: Ági az orgonán játszik, a Szent Péter és Pál apostolok templomában pedig tiszta szívből szól a Mennyből az angyal, a Pásztorok, a Kiskarácsony, nagykarácsony...

- Boldog karácsonyt!  - mondják mindenkinek kifelé menet az ajtóban a gyerekek. Kezükben fonott kosárkák, azokból osztogatják a maguk készítette méhviasz díszeket.

A templom lassan kiürül, az ünneplők a kultúrházba mennek, ahol bor és sütemény mellett beszélgetéssel múlatják az estét.

Ági jut eszembe, aki a műsor elején az adventről, a várakozás öröméről beszélt. Ő mondta, hogy a régiek úgy tartották, ilyenkor megnyílik az ég kapuja. Nos, ha addig nem is, szerda este biztosan megnyílt az a kapu. Talán éppen Cák felett. A kis, kétszázhetven lelkes vasi falu felett, amelyről hajdanán azt jegyezték fel a krónikák, hogy magyar és elegyes falu Vas vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik a kőszegi járásban, Szerdahelynek szomszédságában, földje soványas, határja szoros, bora meglehetős.

Úgy tűnik, ez  a hegyhez szelíden támaszkodó kis falu ma csodákra képes. Hiszen az ott élők évről évre megmutatják: lám, így is lehet ünnepelni!