Valentin-nap: nagy biznisz lett az ajándéktárgyak készítése

Bár magyar néphiedelmek is kapcsolódnak a Bálint-naphoz, az utóbbi két évtizedben leginkább mint nyugatról beáramlott ünnepet tartjuk számon. Mégpedig a szerelmesek napjaként. Angolszász hagyományok nyomán ilyenkor  virággal, apró ajándékkal, szép szavú üzenetekkel lepik meg egymást a párok.

Kíváncsiak voltunk, vajon mit gondolnak e napról a mai fiatalok (és persze a már nem annyira ifjak). Pesti Mariannal és Kiss Csabával a NyME Savaria Egyetemi Központban találkoztunk. Mindketten huszonnégy évesek, három hónapja találtak egymásra.

- Őszinte legyek? A fogyasztói társadalom a Bálint-napból is bizniszt csinált - kezdi Csaba, aki szerint ilyenkor jóval többet kérnek az árusok a virágért, s már nemcsak kis papírszívek, lufik jelzik, hogy nem egyszerű hétköznapról van szó, hanem például műszaki eszközöket is gyártanak a szerelmesek napjának jegyében.  Amúgy az szép dolog, ha az emberek jobban odafigyelnek ilyenkor a másikra, bár mi ezt máskor is megtesszük a kedvesemmel. -

- Akár minden héten is lehetne szerelmesek napja, s bár közhelynek hangzik, azt gondolom, ettől a kis játéktól is boldogabbak lennének a párok - teszi hozzá Mariann. - Virágot nemcsak most, máskor is kapok a szerelmemtől. A kapcsolat lényege, hogy két ember gyakran gondol egymásra, s alkalom nélkül is kifejezi a szeretetét. -

Koncz Judit és ifjabb Hajdu Endre négy éve egy pár. - Igaz, hogy nem tartozik a legnagyobb ünnepeink közé, azért én szeretem a Bálint(Valentin)-napot. Sokan felfújják, bár ebben oroszlánrészt vállal a média. Azt gondolom, főleg a tizenéves korosztály tobzódik ilyenkor. De biztosan én is kapok majd egy szál virágot - mosolyog Judit. - Én pedig egy finom vacsorát - kacsint a párjára Endre. A fiatalember apró ajándékokkal olyankor is szereti meglepni a kedvesét, ha nincsenek nevezetes napok. A gesztus szerinte jelbeszéd.

 A Margaréta virágüzlet egyik sarka bordópirosban pompázott hétfőn: a gyönyörű virágok mellett vesszőből font, pihe-puha tollból kötött lángoló szívek, kisebb-nagyobb állatfigurák, betűzős kártyák közül választhattak a kedvesüknek ajándékot keresők.

A sláger a hatalmas fejű, hosszú szárú bordó rózsa volt: csokorban, egymagában, alkalmasint macifűvel megspékelve, amelynek vékony szálain apró szívek ringatóztak. Egy idősebb férfi szemérmesen kis papírszívet kért a bíbor csokra mellé; kérdésünkre a nevét nem, csupán annyit árult el, hogy igen, Bálint-nap alkalmából vette. A többi magánügy, mondta.

Egy középkorú nő piros szíves díszdobozzal a hóna alatt sétált az utcán. Szabó Róza azzal kezdte, hogy sokat olvas, például a Bálint-nap eredetéről is, majd  hamiskás mosollyal közölte: neki a középkori változat tetszik. Akkor a Valentin-nap a flörtölés napja volt, mely az asszonyoknak kedvezett, ugyanis e napon nyugodt szívvel félreléphettek, s a férjük egy szót sem szólhatott érte...

BÁLINT, A JEGYESEK VÉDŐSZENTJE

A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis Bálint a hite erejével visszaadta a látását a börtönőre vak leányának, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, A te Bálintod(tól) aláírással.  Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata a Wikipedia szerint.