Sziléziai ősök a tízgenerációs családfán

- Ne gondolja, hogy a hivalkodás késztetett a velem történtek megírására - fogad szombathelyi otthonában az idős férfi, aki a korát bátran letagadhatná. De nem teszi, mi több, büszke a megélt évekre, jóllehet az örömök mellett bánatból is bőven kijutott neki. 

- A nyomor, a kilátástalan küzdelem sohase korlátozott abban, hogy folyvást tegyek valamit a sorsom jobbra fordulása érdekében - folytatja Gyula bácsi. - Mert hát volt mit leküzdeni, elhiheti. Én ahhoz az utolsó korosztályhoz tartozom, amelyiknek a tagjait 1944-ben bevonultatták, s Berlinbe vitték katonának. Onnét csodával határos módon menekültem meg; egy hónapig gyalogoltam, míg hazaértem. -

A haza akkor a szülőfalut, Nagykanizsát jelentette. Munka alig akadt, de valahogy sikerült bejutnia Hering Gyulának egy szövetkezeti boltba, ahol hat segéddel dolgozott. Amikor 1949-ben Vas megyébe költözött, több népboltban is vezetőként ténykedett. Az álma az volt, hogy felsőfokú végzettséget szerezzen: ez csak 1966-ban vált valóra a Kereskedelmi Főiskolán. Másfél évtizeden át a vasi MESZÖV beruházási osztályvezetője volt: csekély azon vasi települések száma, ahol ne működött volna közre a szövetkezeti boltok kialakításában. Később az ifjúsági lakásépítés területén végzett kiváló munkát. A nevéhez fűződik egyebek mellett a Bükön létrehozott üdülőszövetkezet is.

A szakmai sikerei mellett Heringh Gyula most mégis arra a legbüszkébb, hogy kéziratba foglalta élete történetét, noha a célja nem az, hogy publikálja. Tíz generációt magába foglalóan a családfáját is elkészítette.

- Mindössze azt szeretném, hogy az utódaim megismerjék a gyökereiket, amelyeket hetedíziglen én is csupán nemrég ismerek. Egy egri rokonom segítségével kutakodtunk 1684-ig visszamenőleg. Akkor született a sziléziai Schönwald-ban Karl Ferdinand Hering, aki 1715 körül kovácsmesterré lett Egerben. Az ágas-bogas családfa tizedik generációjához az ezredforduló után született kisgyermekek tartoznak, köztük az én két legkisebb, a második házasságomból született lányommal a közelemben élő unokám. -

- Rengeteg érdekes dolog kiderült ám a kutatások során. Például az apai nagyapám, aki meghalt, mielőtt én megszülettem, gyógyszerész végzettséget szerzett, ám nem gyakorolta a szakmáját, jegyző volt Soponyán. De a diplomája, amely kutyabőrön készült, zsinóron elhelyezett fa pecséttel és pecsétviasszal ellátva, ma is megvan. Heringh Károlynak hívták, és a testvérével, Heringh József állatorvossal együtt honvéd hadnagyi rangban részt vettek az 1848-49-es szabadságharcban. Világosnál tették le a fegyvert.

Heringh Gyula azt mondja, örömmel kutakodott a gyökerek között, s szeretettel hagyja örökül a terjedelmes családfát az utódainak. No meg a kéziratot, az élete történetét, amelynek a mottóját így fogalmazta meg: Ha nem törekedsz arra, hogy valaki legyél, életed sivár lesz, sorsod szegény.