Volt egyszer egy Lajtabánság

Ezzel a mondattal kezdte beszélgetésünket dr. Zsiga Tibor történész a nyugat-magyarországi felkelésről, a Rongyos Gárda és Lajtabánság történetéről.

- 1921. augusztus 28-án kitört a fegyveres felkelés Nyugat-Magyarországon azzal az igazságtalansággal szemben, hogy egy velünk együtt vesztes állam, Ausztria javára területet vettek el a béketárgyalásokon Magyarországtól. Ez példátlan a világtörténelemben. Soha nem gyarapodott egyik vesztes állam a másik vesztes állam kontójára - szögezi le kiindulópontként a történész kandidátus, a korszak kitűnő ismerője, több könyv szerzője.

1921. augusztus 28-án 11 helyen indultak el osztrák csendőrök százfős oszlopokban, hogy átlépve a magyar határt elfoglalják a béketárgyalásokon nekik ítélt nyugat-magyarországi területeket.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

Ezzel a mondattal kezdte beszélgetésünket dr. Zsiga Tibor történész a nyugat-magyarországi felkelésről, a Rongyos Gárda és Lajtabánság történetéről.

- 1921. augusztus 28-án kitört a fegyveres felkelés Nyugat-Magyarországon azzal az igazságtalansággal szemben, hogy egy velünk együtt vesztes állam, Ausztria javára területet vettek el a béketárgyalásokon Magyarországtól. Ez példátlan a világtörténelemben. Soha nem gyarapodott egyik vesztes állam a másik vesztes állam kontójára - szögezi le kiindulópontként a történész kandidátus, a korszak kitűnő ismerője, több könyv szerzője.

1921. augusztus 28-án 11 helyen indultak el osztrák csendőrök százfős oszlopokban, hogy átlépve a magyar határt elfoglalják a béketárgyalásokon nekik ítélt nyugat-magyarországi területeket.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

- 1921. augusztus 28-án kitört a fegyveres felkelés Nyugat-Magyarországon azzal az igazságtalansággal szemben, hogy egy velünk együtt vesztes állam, Ausztria javára területet vettek el a béketárgyalásokon Magyarországtól. Ez példátlan a világtörténelemben. Soha nem gyarapodott egyik vesztes állam a másik vesztes állam kontójára - szögezi le kiindulópontként a történész kandidátus, a korszak kitűnő ismerője, több könyv szerzője.

1921. augusztus 28-án 11 helyen indultak el osztrák csendőrök százfős oszlopokban, hogy átlépve a magyar határt elfoglalják a béketárgyalásokon nekik ítélt nyugat-magyarországi területeket.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

- 1921. augusztus 28-án kitört a fegyveres felkelés Nyugat-Magyarországon azzal az igazságtalansággal szemben, hogy egy velünk együtt vesztes állam, Ausztria javára területet vettek el a béketárgyalásokon Magyarországtól. Ez példátlan a világtörténelemben. Soha nem gyarapodott egyik vesztes állam a másik vesztes állam kontójára - szögezi le kiindulópontként a történész kandidátus, a korszak kitűnő ismerője, több könyv szerzője.

1921. augusztus 28-án 11 helyen indultak el osztrák csendőrök százfős oszlopokban, hogy átlépve a magyar határt elfoglalják a béketárgyalásokon nekik ítélt nyugat-magyarországi területeket.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

1921. augusztus 28-án 11 helyen indultak el osztrák csendőrök százfős oszlopokban, hogy átlépve a magyar határt elfoglalják a béketárgyalásokon nekik ítélt nyugat-magyarországi területeket.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

1921. augusztus 28-án 11 helyen indultak el osztrák csendőrök százfős oszlopokban, hogy átlépve a magyar határt elfoglalják a béketárgyalásokon nekik ítélt nyugat-magyarországi területeket.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

Virágcsokrok helyett géppuskák és gyalogsági fegyverek tüzével fogadták az osztrákokat először Ágfalvánál, majd Pinkafőnél (ma Pinkafeld). Augusztus 29-én volt az 1526. évi mohácsi csatavesztés évfordulója, ez még külön feltüzelte a jobbára képzett frontharcosokból, egyetemistákból, főiskolásokból álló magyar ellenállókat. Előtte németül írt falragaszokon adták tudtukra az osztrák csendőröknek: Ne lépjétek át a határt! Mi voltunk az egyetlen szövetségesetek! Maradjatok odaát barátságban! Készek vagyunk Nyugat-Magyarországot az utolsó csepp vérünkig megvédeni! A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Ezzel kezdődött el Vas és Sopron megyékben a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek később köszönhető volt, hogy Sopron és tíz Vas megyei falu visszakerült Magyarországhoz.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

- A legtöbb felkelő Vas megyei volt. Külön felkelő csoportok alakultak Kőszegen, Sárváron és Szombathelyen - magyarázza dr. Zsiga Tibor, aki szerint pontos adatunk nincs a Rongyos Gárda létszámáról, de következtetése szerint 5-6 ezer fő között lehettek.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

A rongyosok gerillaharca oly sikeres volt, hogy Ausztria nem tudta birtokba venni a neki szánt területet. (Közbevetőleg megjegyzem: az egyik rokonom néptanítóként vett részt a felkelésben, mesélte, hogy páran úgy szalasztottak vissza osztrák területre csendőröket, hogy nagy zenebonát csapva jóval többnek álcázták magukat.)

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

Ezért 1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. Úgy tervezték, hogy majd az antant adja át a területet az osztrák félnek. Erre a felkelők 1921. október 4-én kikiáltották a terület függetlenségét. Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot - írta visszaemlékezéseiben báró Prónay Pál az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

- A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mert a falu magyar többségű volt. A felsőőri bíróság épületének erkélyéről október 4-én délben fél 12-kor Bónis Lajos ferences szerzetes misét celebrált, majd kiáltvány hangzott el a világ népeihez, amelyben kinyilvánították a terület függetlenségét, a bánság semlegességét, s azt, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek. Bánnak pedig kikiáltották báró Prónay Pált.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

Felállt egy kormányzótanács. Volt a vallásügyeknek, a a bel-, kül- és igazságügynek gazdája, és öt felkelő hadsereget állítottak fel. Az ideiglenes kormánynak azonban pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, viszont a lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek. Dr. Zsiga Tibornak sorozata van ezekből a bélyegekből.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, miért lehetett náluk népszavazás, hogyan válhattak a hűség városává . A Horthy-korszakban agyonhallgatták a történteket, 1945 után úgyszintén - magyarázza dr. Zsiga Tibor.

A 85. évfordulón Szombathelyen, az oladi templom tornyának keleti oldalfalára felkerült egy fekete márványtábla, rajta ott van mind a huszonhárom elesett magyar felkelő neve. Ez az egyetlen ilyen emléktábla.

- A felkelés és Lajtabánság következménye volt a Velencei jegyzőkönyv, amelyben olasz közvetítéssel az osztrákok hozzájárultak ahhoz, hogy legyen népszavazás, s annak következtében került vissza hozzánk Sopron, majd később Ólmod, Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Német- és Magyarkeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa - magyarázza a történész, aki így folytatja:

- Most, a halottak napja közelében megemlítem: 23 embernek kellett meghalnia ezért. Becsületet és hont mentettek, de ma jeltelen, gondozatlan sírokban nyugszanak. Szentgotthárdon, Szombathelyen, Sopronban ismerem a sírjaikat.

A történész nemzeti tudatunk jellemzéseként azt is megemlíti: a Rongyos Gárda, s az 1921. október 4. - november 4. között fennállt Lajtabánság 90. évfordulójára csak egyetlen helyen, a velemi Szent Vid kápolnában emlékezett meg a helyi Szent Vid Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Egy könyvbemutatón nemrégiben hallottuk, dr. Zsiga Tibor már korábban tudott róla, hogy Lajtabánság emlékoszlopot csak a Kecskemét melletti Izsákon állítottak Magyarországon.

- Ha megkérdeznénk, ma Sopronban tízből kilenc ember nem tudná megmondani, mi