A Magyar jazz ünnepe a színház Krúdy-termében

Latin és funk szólt a Lamantin Klub legutóbbi koncertjén, amely a Magyar Jazz Szövetség által meghirdetett rendezvénysorozat egyik eseménye is volt.

Peltzer Géza

A megyeszékhelyen működő Lamantin Pánzenei Klub egyik erénye, hogy helyi együtteseknek is ad fellépési lehetőséget. Így lépett fel a klub keretein belül a Trio Picanto együttes is. Ismert zenészek ők (Domby Bertalan, Scheer József, Sversits Tamás), akik ezúttal azt mutatták meg, mennyire sikerült elmélyülniük a manuche- zenében. A sílus elsősorban Django Reinhardt nevéhez fűződik, ő volt az első európai jazz-gitáros, akit az amerikai feketék is elismertek. Latinos, improvizatív muzsikát játszott, amely azóta nagy népszerűségre tett szert, ma is sok a követője. A Trio Picanto - amely gitár-zongora-bőgő felállásban játssza ezt a zenét -, ezúttal dobossal egészült ki. Ez azonban nem volt szerencsés ötlet, mert ebben a stílusban nincs dob. Szintén zavaró volt, hogy a gitár végig torzított, pedig ez a hangzás a tiszta akusztikus gitárhangra alapszik.

Jász András triója szaxofondobzongora felállású együttesből viszont a basszust hiányoltuk eleinte. Lehet, arra gondoltak a fiúk, hogy ha bőgő is van, akkor ők is csak olyan átlag funkcsapat, mint a többiek, a basszusszólam hiánya ad majd nekik fazont. Tény, hogy a tüzes muzsika, a szenvedélyes szólók idővel feledtették ezt a vélt hiányt. A billentyűs Milosevits Mirko többnyire fenderzongora-hangszínt használt, hangszerkezelése mintaszerű volt, különösen nagy élmény volt hallgatni tőlük a lírai saját szerzeményeket. Kemény és pontos volt a dobos, Szabó Tamás játéka.

Így van ez, ha igazi zenészek lépnek a színpadra: gyakorlatilag teljesen mindegy milyen hangszeren játszanak, végül mindig zene győzedelmeskedik.