Áldott ez az állapot - babát vár a színész házaspár

- Ez lesz a gyerekszoba, mutatja Éva az új, tóparti albérlet emeletén a remény zöldjét árasztó szobát és csak úgy bugyborékol benne a jókedv. Mintha kinyílt volna: ha lehet, szebb, mint valaha. Tibke azt mondja, mostanában valahogy a nevetése is gyöngyözőbb, teltebb. Ez a duzzogó, itt lehet olvasni, félrevonulni, mutatják a könyvespolcokkal határolt hangulatos teret, ahova majdnem a mennyezetről néz be az égbolt egy szeletkéje. Bár, ha rájuk néz az ember, legutoljára a duzzogó félrevonulás jut az eszébe.

- Pedig először pánikba estem - istenem, mi lesz most, minden megváltozik - amikor tudatosult bennem, hogy babát várok, holott nem ért  váratlanul: úgy voltunk vele, hogy ha jön, akkor fogadjuk - mondja Éva, már a nappaliban, Stekovics-mintázatok között. De az ijedelem nem tartott sokáig. Az úgy volt, hogy Tibke ült a számítógép előtt, - még a másik lakásban - dolgozott. S akkor én ellenőriztem a tesztet: Lesz kisbabánk! Ő meg rám nézett, és nagy nyugalommal csak annyit mondott: Jól van ezt akartad, nem?

Ennek a válasznak az az előzménye, magyarázza Tibke, hogy Éva körülbelül egy hónappal azelőtt kapta meg a jogosítványát és amikor megkapta, azt mondta: Na, a jogosítvány megvan, jöhet a gyerek. És lám, így is történt.

- Igen, érdekes módon többen megkérdezik, hogy mi lesz a karrierrel de nekem a baba most sokkal fontosabb - mosolyog  Éva. Január végére várjuk, és amíg meg nem érkezik, játszom A kis Lordban. Könnyen előfordulhat, hogy most december 28-án utoljára, hiszen a következő előadásokat már az új épületben, január végén játsszuk. Aztán meg majd meglátjuk. Két hete érzem, hogy kicsit nehezednek az élet mindennapi dolgai, de megoldom és kész. Igen, ez nekem tényleg áldott állapot. Mindig elcsodálkozom, hogy többnyire csak a sok panaszt hallom, ha kismamákkal találkozom. Hogy jaj, nem tudnak aludni, nem tudnak semmit csinálni, fáradtak, nyűgösek. Én  is ugyanúgy elfáradok s ugyanúgy nehezen viselem azt, hogy elfáradok. De hát istenem, most ez van. Mi akartuk a babát  akkor miért az a sok panaszkodás. Ekkorák vagyunk, hát ekkorák vagyunk. (És felhangzik az a telt, gyöngyöző, eleven kacagás.)

Az nem volt kérdés, hogy szeretnénk közös gyermeket - mondja Tibke. És most már tényleg el is érkezett az ideje. A karneválszínházi próbák idején osztottuk meg a jó hírt a társulattal: Lugosi György kolléga akkor csak annyit kérdezett tőlem, hogy hány éves vagyok, aztán megállapította, hogy "te se sietted el". Úgy látszik, a sors akarta így: harminchárom évesen lettem színész  és ötvenhárom évesen leszek apa. Talán több időre van szükségem az átlagosnál, hogy bizonyos feladatokra megérjek.

Kinn hó, benn mécsesek: karácsony  a Kisded  közeleg. Fölidézzük a szombathelyi kezdeteket. Akkor még nem tudhattuk biztosan, hogy hosszú távra tervezünk-e Szombathelyen. Most már tudjuk: révbe értünk. Bálint igazi szombathelyi lesz. Itthon érezzük magunkat, mintha nem kettő és fél, hanem huszonöt éve itt laknánk. Annyira egyértelmű, annyira jó érzés itt lenni ha rajtunk múlik, maradunk. Amikor idejöttünk, sokan óvtak minket, hogy a szombathelyiek zárkózott, visszahúzódó emberek, nehéz lesz kapcsolatokat teremtenünk. Mi az ellenkezőjével találkozunk: nem telik el nap, hogy valaki ne köszönne ránk akár úgy, hogy megállít, és elmondja, mennyire örül nekünk; a társulatnak. Otthon Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson nem tapasztaltunk hasonlót: a székely ember talán zárkózottabb. Ebben a pillanatban a baba ott benn dörömbölni kezd: Szabó Bálint Ákos rúgkapál jelzi, hogy nemsokára megérkezik.  

SZÍNHÁZ, SZÜLETÉS, TALÁLKOZÁS

Szabó Tibor és Bálint Éva  ahogy abban az első interjúban elmondták egymást is a színháznak köszönhetik. Éva felvételizett a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió társulatába Tibke pedig, vezetőként, ott ült felvételi bizottságban. Aztán együtt kerekedtek föl, hogy részesei legyenek a szombathelyi színházalapításnak. Most már  ahogy mondják itthon vannak; nem csak a társulatban. Bálint Ákos érkezésére természetesen a nagyszülők is eljönnek Szombathelyre.