Árvából lett királynő: Coco Chanel - filmajánló

Chanel – az emberek nagy részének e szó hallatán egyből a divat jut eszébe, drága ruhák, kiegészítők, parfüm és Párizs. Kevesebben gondolnak magára Coco Chanelre, akinek élete egy szakaszáról készített filmet Anne Fontaine rendező, Audrey Tautou-val a főszerepben.

Az életrajzi film nem a Chanel birodalom építését, a márka körüli pompát, sztárokat, s ragyogást mutatja be. Ez a film Coco életének azon szakaszáról szól, amikor még nem volt Chanel. Láthatjuk szegény árvaként, majd felnőve varrónőként, éjszakánként pedig bárénekes/táncosként Coco-t. Már ekkor látszik, hogy öncélú, akaratos személyiséggel van dolgunk. A későbbiekben ez csak jobban érvényesül. A film nagyon jól mutatja, hogy egy ambiciózus nő az 1920-as években mennyire különcnek hat, mennyire nem tudnak mit kezdeni vele a kor tetőtől talpig férfijai. Coco nő, de az akkori nőkhöz képest mégis túl férfias. Fekete, az akkori átlagnál rövidebb haja, mindenféle tollaktól, fodroktól és pompától mentes ruháival kitűnik a nők közül. Coco dolgozni akar, s nem igazán értik meg a mulatós bárók, akkori playboyok a lány törekvéseit.

Az egyetlen férfi, aki bátorítja céljai elérésében, az Arthur Capel, alias Boy. A két fiatal egymásba szeret, de csak rövid ideig élvezhetik a szerelmet. Kicsit úgy érezni a film ezen részénél, mintha Coco-nak nem a szerelem, nem egy vidéki ház lenne megírva sorsában, hanem az, hogy forradalmat írjon, s kiűzze a világból a bohém, fodros-tollas kalapokat, ruhákat. Igazán itt lát munkának Coco s hamar egy szebbnél szebb ruhakölteményeket felvonultató divatbemutató lépcsőjén látjuk őt egy tipikus Chanel kosztümben. Itt kezdődött az egész divathatalom megalapozása.

Miért volt jó?
Gyönyörű képek, Coco mindig kitűnik a többiek közül, míg mindenki fehér fűzős-habos ruhákban bájolog, addig ő díszítés nélküli, fekete estélyiben táncol. Amíg a nők puccos ruhákban lovagolnak, addig ő nadrágban ül nyeregbe. Nagyon jól bemutatja Coco különcségét. Igaz, hogy a film első perceiben többször eszünkbe jutott a bájos Amélie, de Audrey Tautou hamar széttépi bennünk a kiskanál mellett mosolygó Montmartre-i lányként rögzült képét. Ez legjobban azoknál a snitteknél jön elő, amikor a kamera meg-megpihen a lány arcán. Audrey Tautou nagyon jó választás volt erre a szerepre, tökéletesen megformálja a világot csendben szemlélő, de ha kell megváltoztató, hangosan kommentáló tudatos nő szerepét. A céljaiért küzd, ha megalázzák, ha körberajongják – menetel céljai felé.

Ami nem tetszett
Annak ellenére, hogy ez a film Coco, Chanellé válása előtti életútját mutatja be, egy picit még örültünk volna, ha egy kicsit többet látunk a végén a divathatalmi világból. Elég lett volna pár kép, pár bevágás későbbi felvételekről, bár ezt egy rövid szóbeli összefoglaló próbálta pótolni.

DVD extrák
Láthatjuk hogyan készült a film és rengeteg interjút is a rendezőtől a szereplőkön át az egyéb fontosabb stábtagokig. Mindezzel csak az-az egy problémánk volt, hogy ehhez már kicsit gyenge a franciánk, ugyanis elfelejtettek magyar szinkront vagy feliratot tenni az extrákhoz.

Összegzés
Ez a film is egy igazi Chanel. Egyszerűségével, visszafogottságával és megfontoltságával lesz nagyszerű. Nem azt hivatott elérni, hogy a luxusba nyerjünk bepillantást, lássuk a sikert, pénzt, csillogást. Ez a film arra világít rá, hogy egy bárénekesből induló sanyarú sorsú árva, hogyan képes megvalósítani céljait munkával, egy olyan korszakban, ahol a nők a férfiaktól függtek, egy olyan korban, ahol Coco feladta az eltartott nő szerepét a kétkezi munkáért, álmaiért.

Ajánlott önmegvalósító nőknek, s azon férfiaknak, akikben a tesztoszteron mellett megfér egy kicsit az egyenjogúság elve is. Ez nem egy kommersz feminista film, ez Chanel

Az ajánlóhoz a filmet a szombathelyi Videocenter DVD kölcsönző bocsátotta rendelkezésünkre.

További filmajánlókat ide kattintva olvashat!