In memoriam ’56

Lugossy Mária eredetileg ötvösnek készült, pályája kezdetén a köztéri alkotások felé fordult, emellett ékszereket, kisplasztikákat, érmeket készített. Rövidesen műfajt váltott, acél-üveg szobrokkal jelentkezett, s 1995-től drámai erejű, történelmi témájú és súlyú köztéri szobraival vívta ki a közönség és a szakma elismerését. 1996-ban avatták a budapesti Kossuth téren a Forradalom lángja című ’56-os emlékművét, de szoborral tisztelgett a II. világháború és a holokauszt áldozatai előtt is. In memoriam ’56 elnevezésű tárlatát pénteken a körmendi közönség elé tárta. A kiállítást Péntek Imre költő, a Pannon Tükör folyóirat főszerkesztője nyitotta meg.

- Ebbe az ódon terembe olyan művész hozta el a munkáit, aki hitelesen tudja szemléltetni az 53 éve történteket - kezdte beszédét a költő. - Műveivel az alkotó kivívta a nagyvilág csodálatát. Nehéz feladat a forradalom napjait megfelelően láttatni, bemutatni. A művészet nyelve kell hozzá, s amint látjuk, Lugossy Máriának sikerült alkotásaiba belesűríteni az igazságot. Az itt látható szobrok fényről, belső sugárzásról beszélnek. A mártírok és a szenvedők megfosztva a méltóságuktól térdepelnek a közönség előtt. A plasztikák egyszerre fejezik ki az önfeláldozó hősiességét, a kiszolgáltatottak tragédiáját és a megrendült gyászt.

A költő hozzátette: a szobrászművész a legkeményebb anyagokkal dolgozott, bronzzal, üveggel és gránittal, a plasztikák mégis képesek minden emberi mozzanat bemutatására.
A néző tucatnyi üveg-bronz kompozíciót láthat, amelyek témáit a művész a 20. század történelmi eseményeiből merítette, különös tekintettel az ’56-os forradalom emlékére. A teremben található tanú, szarkofág és egy felnyithatatlan könyv, az áldozatok könyve, melybe a jók és gonoszok, a hősök és mártírok neve került. A teremben minden itt van, amit 1956 jelent a magyaroknak. A kisplasztikák mellett a falakon fotográfiák teszik még színesebbé a tárlatot, ezek segítésével az alkotó köztéri munkáiról is fogalmat alkothat a tárlatlátogató.