Iszik a kefekötő a múzeumfaluban - fotóval

A műhelykomplexum pályázati forrásból valósult meg. Egy rekonstruált őrségi, 19. századi boronaház (az úgynevezett "szalafői kerített ház") helyiségeiben rendezték be a bognár, a fazekas, a takács és a kefekötő műhelyeket. A bognár és kefekötő szerszámok az 1980-as évek elejéig még működő (Rumban, Szombathelyen) mesterek műhelyeiből származnak. A működőképes, Kutrovics-féle kefekötő műhely Magyarországon és  Szlovéniában unikálisnak mondható, hiszen egy olyan mesterséget igyekszik menteni, amely a globalizáció hatására mára lényegében megszűnt.

Itt merül fel a szólás igazsága: iszik-e úgy a kefekötő, ahogy mondják.
Nyilván nem meterségfüggő, ki mennyire szereti az italt, a szólás nem is a magyarban, hanem a németben keletkezett egy nyelvi tréfa eredményeképpen...

A múzeumfaluban a fazekas és takács műhelyek felszerelése teljesen új, és a modern ipari technológiával készült eszközök mellett kortárs, minőségi kézműves termékek alkotják.

A kézműves műhelyek kialakításuk szerint elsősorban múzeumpedagógiai és hobbifoglalkozásoknak kínálnak  lehetőséget. A műhelyekben elhelyezett információs tablókon az egyes  mesterségek jellemzését idézetek adják: Frecskay János Mesterségek szótárából (1912), illetve Lülik István (1847) evangélikus tanító 1833-ból származó kéziratos, kétnyelvű tankönyvéből. 

A régies megfogalmazású leírásokat Comenius munkájából (1658), az Orbis Sensualium Pictusból származó képes illusztrációk egészítik ki. 

A műhelyek helyet adnak majd  múzeumi workshopnak és  néprajzi tábornak is.