Kútházat alakítottak át kápolnának az arborétumban

Hatalmas ősfák árnyékában, védelmében tör az ég felé az arborétum új kápolnája. Szombaton szentelte föl Munkás Szent József tiszteletére a szabadtéri szentmisét celebráló  Rátkai László esperes,  Rátkai Imre  és Inzsöl Richárd  plébános. 

Nem szokványos a kicsi alapterületű,  impozáns tornyú épület története. Az arborétumban álló kastélyszállót néhány éve vette bérbe  Halász Ferenc a testvérével, Kulcsár Sándorné Zsuzsával. Amikor az asszony Zalaegerszegről odakerült, az első séta alkalmával fölfedezte a kastélyépülettől néhány lépésnyire az aprócska házikót. Azt hitte, kápolna, ám a helybeliek fölvilágosították: kútház az, amit még a Szelestey grófok építtettek. Azonban Zsuzsa asszony lelki szemei előtt továbbra is kápolnaként jelent meg, de kellett pár év, míg bekopogtatott a polgármesterhez. Noha a kastély egy magánszemély tulajdona, az arborétum, s benne a kútház a helyi önkormányzaté. 



A testület nem zárkózott el Zsuzsa kérése elől: felajánlották hasznosításra a kicsinyke épületet. De miért is látta a hölgy első pillantásra kápolnának a kútházat? Zsuzsa három olyan súlyos betegséget győzött le, amelyek alkalmasint külön-külön is halállal végződhetnek. Bár ezek átvészelését nagyban segítette az orvosa, annak hite, Zsuzsa tudta: valaki más döntött arról, hogy ő továbbra is élhessen. 

Hálát is adott az Úrnak, de úgy gondolta, ennyi kevés. Hiszi, hogy nem véletlenül botlott a kútházba; az szinte kínálta magát: legyen ez a hely az, ami másokat is a hit felismeréséhez segíthet. Zsuzsának aztán keresnie sem kellett az önzetlen támogatókat, jöttek maguktól. 

Az építész-tervező, a szobrász, szállóvendégek, s természetesen a családtagok, barátok. Mind-mind hozzájárultak valamivel a fatornyos kis kápolna létrejöttéhez. Amelynek az ajtaja napközben ezentúl mindig nyitva lesz: bárki beléphet, elcsendesedhet, és feltöltődhet ott. 



A fatornyos kis kápolna ajtaja napközben mindig nyitva áll, bárki beléphet  feltöltődni  Fotó: Benkő Sándor