Mindenki lehet áldozat

- Most akkor ki lehet írni, hogy cigány, vagy nem? - kérdez vissza egy, az Avason élő fiatalember, amikor az utcai rablásokról kérdem. - Mert ha kimondta a rendőrkapitány, és ezért leváltották, és vissza is helyezték, akkor én is kimondhatom. A lé- nyeg, hogy nem szabad félni tőlük, mert ha ezt megérzik, véged van.

- A barátomék egy belvárosi sörözőből tartottak hazafelé a minap, amikor meglátták, hogy több roma csoportosul előttük az úton - veszi át a szót a pultoslány. - Már érezték, hogy ebből baj lesz. A két fiút megkéselték - még jó, hogy a rendőrség közelében történt az eset, és hamar kiért a mentő, így sikerült megmenteni az életüket. Én is félek, este tízkor zárok, vettem egy gázspray-t, és kocsival járok.

- Vasárnap szimpátiatüntetést tartottunk a városháza előtt. Közben a rendőrkapitányt visszahelyezték állásába, ezért okafogyottá vált a rendezvény, de így is voltunk ötszázan - kapcsolódik be a beszélgetésbe egy negyvenes hölgy. Két nőnek, akik a tüntetésen voltak, leszakították a válláról a táskát, s elfutottak vele. Hát csoda, hogy félnek az emberek? Középiskolában tanítok, ahol a tanulók hatvan százaléka barna. Én szót értek velük, de ha a gyerekem estére kimarad, állandóan mondom neki, egyedül ne menjen az utcára, mobilon szinte tízpercenként beszélünk.

Egy belvárosi üzletben meséli az egyedüli alkalmazott:

- A múltkor bejön négy roma, három fiú, meg egy lány. A fiúk az árut nézegetik, a lány megáll az ajtóban. Csak kilépek a pultból, a lány már a pénztárgépnél, húzza ki a fiókot. Mondom, mit csinálsz, erre ő: azt hittem, ide be lehet jönni. Te ostoba, nem látod a kamerát ott fenn a sarokban? - kiáltottam. Erre elfutottak, pedig nem videó, csak térfigyelő kamera van oda felszerelve. Kénytelen vagyok már négy órakor lehúzni a rolót, mert a többi boltos is akkor zár, ugyanis nem szeretnék egyedül nyitva tartani. - Majd egy másik történettel folytatja:

- A barátom bulizni volt, a végén tíz perccel előbb elindult, mint a többiek. Tegyük hozzá, eléggé be volt rúgva. Megtámadták, összeverték, a nyakláncát letépték. A rendőrséghez fordult, azt mondták, önrablás volt.

Az ucai támadások nem veszélytelenek, a miskolciak szerint naivitás azt hinni, hogy elég, ha átadjuk az értéktárgyainkat. Az elkövetőknél ugyanis mindig kés van, ha nem is kerül sor komoly összecsapásra, akkor is kést szorítanak az ember oldalába, hogy nyomatékot adjanak annak, ha rendőrséghez fordulunk, végünk van.

A helyi lapot olvasom egy kávézóban. Azt írja, számos roma a Fészekrakó program során jutott lakáshoz az Avason jövedelem, munkahely nélkül. A részleteket nem fizetik, kitenni őket nem lehet. A rendőrség harminc ügyben indított nyomozást.

- Köszönjük a Gyurcsánynak, a Fészekrakó az ő ötlete volt - kommentálja az ügyet egy középkorú férfi. - Angliában élnek rokonaim, ott azt írják a lapok, hogy Magyarországon polgárháború van. Ha belegondolok, ez nem is nagy túlzás. Nem is mernek ide utazni évek óta.

Azt is olvasni, hogy munkanélkülieket vesznek fel, akiket rövid kiképzés után a rendőrség épületének őrzésével fognak megbízni. (Az így felszabadult rendőröket pedig az utcára küldik.)

- Na tessék, még fegyvert is adnak a kezükbe, mi lesz ennek a vége? - kommentálják az elképzelést a miskolciak.

A belváros éli esti életét, emberek sétálgatnak, jönnek-mennek. A vendéglők nyitva, de vendég alig - a szegénység, a válság itt is meglátszik. A színházban véget ér az elő-adás, jól öltözött férfiak és nők tódulnak ki az utcára. Kocsiba ülnek, és elhajtanak. Másnap reggel, miközben a számla elkészül a szálloda recepcióján, viccelődve mondom az alkalmazottnak: képzelje, órákig mászkáltam tegnap az utcán de nem akart kirabolni senki.

- Egyszerűen szerencséje volt - szól vissza olyan hangon, hogy lefagy a mosoly a számról.

Kocsiba ülök, és felhajtok az Avasra. Olyan lakótelep, mint a többi: lelakott lakások, agyongraffitizett falak. Emberek jönnek-mennek. Különfélék, mint mindenütt. A rádióban a rendvédelmi miniszter nyilatkozik: tizedére csökkent a bűnözés Miskolcon az utóbbi napokban, Miskolc egy alvó város .