Visszatértek a szerelmesek oda, ahol egykor egymásra találtak

– Nagy meglepetés volt, mivel előre megbeszéltük, hogy nem csinálunk nagy parádét, mert egy kisebb kezelésen estem át. Az autóban ülve a Jóska már mondta, hogy tudja, hová megyünk. Az Őrségben, ahogy megláttam a fi ú unokáimat egy-egy szál virággal a kezükben, azonnal elsírtam magam, hiszen ők Pécsen laknak! Majd szép lassan mindenki előkerült, és egy finom ebéddel megünnepeltük ezt az igazán szép napot – mesélte Rózsi néni

– Igen, 1958. július 6-án házasodtunk – tette hozzá Jóska bácsi. – Akkor nem úgy volt, mint ma. Ha nem lettek volna bálok, talán nem is találtunk volna egymásra. Rózsi nyolc évvel fiatalabb nálam, jövő héten lesz nyolcvanéves. Két évig udvaroltam, szerenádot is adtam neki, addig húzták a zenészek a ház előtt, amíg nem gyújtott gyertyát. Jó visszaemlékezni erre az időre és ránézni a két lányomra, a vőimre, az öt unokára és társaikra, az egyiknek augusztusban lesz az esküvője. Azt követően már csak a legkisebb unoka marad hajadon, de ő még ráér, hiszen középiskolás – hallottuk Jóska bácsitól.

Rózsi néni és Jóska bácsi mindig élen álltak példamutatásban, szeretetben, kitartásban, a nehézségeken pedig a hit segítette át őket.