A tranzisztorkor hajnalán

Tömböly Dénest nem kell bemutatni senkinek Csánigon, de a környéken sem. Egyrészt mert rádió- és TV-műszerész, rengeteg embernek javította meg meghibásodott készülékét, másrészt pedig két évtizeden keresztül volt a település polgármestere. Azt viszont talán nem mindenki tudja, hogy Tömböly Dénes mindemellett igazi gyűjtő is. Régi rádiók, televíziók, magnók és videólejátszók sorakoznak házának padlásszobájában. Az öreg készülékek közül egypárnak már csak a lépcsőfordulóban jutott hely. Nem csoda, hiszen legalább 180 van belőlük. Az igazi különlegesség és egyben különbség a hasonló gyűjteményekhez képest, hogy az egykori polgármester készülékeinek nyolcvan százaléka működőképes. A maradék húsz is csak azért nem, mert eredeti alkatrész híján nem akarta, hogy elveszítsék autentikus mivoltukat.

Az igazi különlegesség az, hogy a 180 darabos gyűjtemény nyolcvan százaléka működőképes. Igazi ritkaságok is vannak
Fotó: Unger Tamás

Tömböly Dénessel szenvedélyéről beszélgettünk. Mint kiderült, már az általános iskolában is érdeklődött minden elektronikus berendezés iránt, és a sors műszaki érzékkel is megáldotta, így már ekkor készített detektoros rádiókat. A gimnáziumban, ahova járt, volt is rádiószakkör, de neki nem tanácsolták, hogy járjon, aztán a végén mégis csak az lett, hogy a szakkörösök rádiója csak nem akart működni, az övé viszont nagyon is szólt. Így nem is volt kérdés, hogy milyen szakmát választ. Az azonban, hogy gyűjteni fogja a készülékeket, nem volt kezdetektől egyértelmű. Csakhogy az 1968-ban végzett szakember hétvégente antennarendszereket épített a környék házain, márpedig az antennákhoz a padláson át vezet az út. A falusi házak padlásai pedig sokszor kincseket rejtettek: öreg, ócska rádiók, gramofonok voltak örök száműzetésbe taszítva, mígnem a tulajdonosok ajánlatot kaptak. A kialkudott munkadíjból az egykori polgármester mindig lecsípett egy kicsit, ha megkaphatta a kiszolgált készüléket, amit aztán otthon restaurált és megjavított. Nem is akárhogyan, hiszen volt, aki meg sem ismerte egykori rádióját. A hosszú évek alatt aztán igencsak feldúsult a gyűjtemény, a munkájából adódóan, de a bolhapiacokról is került jó pár készülék a gyűjteménybe, és persze ahogy híre ment szenvedélyének, ajándékba is sokat kapott.

Megtudtuk, hogy az új készülékeket már nem gyűjti, és nem is javítja őket, mivel a gyártóktól semmiféle utasítást, segítséget nem kapnak a javításhoz, és persze alkatrész sincs hozzájuk. Ma már nem úgy van, hogy az ember kicserél egy diódát és kész, meg van oldva a probléma. Ha egyáltalán meg lehet bontani a burkolatot, akkor egész paneleket, alaplapot, processzort kell cserélni, ami már nem éri meg. Az új technika nagyon jó, hangsúlyozza Tömböly Dénes, csakhogy a gyártók, annyira kitolják a készülékek teljesítőképességeinek határát, hogy az élettartamuk sokszor nagyon lerövidül. Náluk például az LCD televízió melegedett túl. Más talán kidobta volna, ő azonban szerelt rá hűtőbordát, és azóta nincs baja a készüléknek, igaz maga szerelte a távirányítóval működő elektromos kaput is a házában.

A tervek szerint a páratlan gyűjtemény a jövőben új helyre költözik, ahol még többen megtekinthetik az igazi ritkaságokat.