Szánhúzás és északi fény

2019.04.09. 12:35

Lappföldi kutyák között találta meg álmait egy magyar lány

Míg más lányok kiskosztümös karrierálmokat szőnek vagy éppen sikeres lovagjuktól várják a következő Million Roses virágköteget, addig egy szentendrei lány száz kutya kenneljét takarítja reggelente, napközben pedig kutyaszánnal járja be Lappföld legszebb részeit.

Zaja Kittyvel A Kutya magazin újságírója, Horváth Norbert készített interjút.

Hogy kezdődött a kutyázás iránti szerelem? Miért a szánhúzás?

Az anyukám szibériai huskykkal foglalkozik, amióta az eszemet tudom. Harminc éve, hogy megvette az első kutyánkat, akivel elkezdte a tenyésztői karrierjét. A nővérem és én is, mondhatni kutyakiállításokon nőttünk fel, gyűjtöttük A Kutya újságot, és kihagytuk az osztálytársak hétvégi szülinapi zsúrjait, hiszen valahol épp kutyakiállításon voltunk. A szüleim vettek egy szánt, így kipróbálhattuk, milyen is az, ha a kutyák húznak minket a hóban. Sajnos ez a rét végéig és haza- távolságban merült ki... Így otthon nem nagyon törtünk komoly babérokra a szánhúzás területén. Inkább a futás, séta és a kutyakiállításokra való gyakorlás tette ki a mindennapjainkat és a kutyás-sportot. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy visszavonhatatlanul kutyások lettünk születésünktől fogva, és a legnagyobb szerelmünk mindig is a szibériai husky lesz.

Jelenleg 4 kutyánk van, ugyan kiállításokra már nem járunk, de a kutyák iránti szeretet családunkban örökre megmarad és mindennapjaink fontos részét képezi. Anyukám jelenleg a saját bio-és környezetbarát kutyaeledeleket forgalmazó cégük vezetésén dolgozik és szabadidejében túrázik, illetve fut a kutyáinkkal. A nővérem hasonló céget készül alapítani Dániában és a barátjával már tervezik az első saját négylábú családtag érkezését.

Ezek után talán már egyáltalán nem meglepő, hogy én pedig itt Lappföldön találtam meg a boldogságom 106 kutyakolléga társaságában.

Honnan jött a Fjällräven Polaron való indulás ötlete? Hogy zajlott a felkészülés?

Amikor jelentkeztem, kihívást kerestem magamnak és a túra reklámját a Facebookon láttam meg először. A rendezvény lényegében egy 5 napos szánhúzó szponzorált túra, amit azért hoztak létre a szervezők, hogy megmutassák, a hétköznapi emberek is képesek legyőzni a sarki hideget, a zord körülményeket megfelelő felszereléssel és gyorstalpalóval természetesen. A biztos kijutás a szavazatok alapján dől el. Én 2016-ban jelentkeztem legelőször, akkor lecsúsztam az első helyről körülbelül 1200 szavazattal, és sajnos a zsűri sem engem választott. 2017-ben a világon második legtöbb szavazattal (38110) pedig én képviselhettem Közép-Európát! Emlékszem, hogy aznap reggel nagyon nagyon boldog voltam, hiszen több mint 10000 szavazattal vezettem a második helyezettől. Az volt az első nyugodt reggelem hosszú idő után... A szavazás alatt nem nagyon voltam jelen a hétköznapokban, a családi életben, lényegében sehol, ami nem a szavazással volt kapcsolatos. Talán így visszagondolva egy visszacsatolás volt, amikor kihirdették, hogy mehetek. Visszacsatolás arról, hogy az álmainkért, céljainkért, ha igazán akarunk valamit, harcolnunk, dolgoznunk kell érte. A kemény munka mindig kifizetődik. Legyen ez egy online szavazás, egy cégalapítás, testépítés stb...

Hatalmas kő esett le a szívemről és teher a vállamról, hogy mehetek és a sok munka meghozta a gyümölcsét. Azóta, úgy gondolom, hogy sokkal kitartóbb vagyok és türelmesebb. Rengeteg embernek mondtam el újra és újra a szavazás menetét, hogy mi is az, amire jelentkeztem, pedig én sajnos egy elég türelmetlen ember vagyok/ voltam. Miután eredményt hirdettek és tudtam, biztosan ott lehetek, rengeteget edzettem és futottam a kutyáimmal, hogy fizikailag jó kondiban legyek, amire néha szükségem is volt a túra alatt, hiszen az öt napra összepakolt cuccainkat a szánra pakolva vittük 330 kilométeren keresztül. Voltak olyan pillanatok is, mikor a szánt hegynek felfele kellett toljuk, hogy segítsük a kutyákat. Így utólag visszagondolva örülök, hogy sokat edzettem a túra előtt.

Tervezel további versenyzést?

Jövőre igen, amikor már a második szezonomat fogom itt tölteni. Tervezek belekóstolni a versenyzésbe.

Hogy kerültél Svédországba és mit csinálsz pontosan?

A Polaron teljesen kirángattak a komfortzónámból, és olyan dolgokat csináltam, amire sosem hittem, hogy egyáltalán képes vagyok. Alábecsültem magam és az életem is. Azt hittem, hogy az életem arról fog szólni, hogy holnap mit veszek fel majd az irodába, milyen legyen a hajam, hogy melyik hévet kell ahhoz elérjem, hogy időben beérjek, és majd mit fogok reggelizni.

 

Az élet ennél sokkal többről szól. A vágyaink beteljesítéséről, az álmaink megvalósításáról, legyen is bármi az.

Miután hazajöttem a túráról áprilisban és visszaültem a húsz négyzetméteres irodába, azt éreztem, hogy megfulladok. Tisztán emlékszem, hogy miután meséltem pár dolgot és belemerültem a munkába, a főnököm megkért, hogy nyomtassak ki egy nyilatkozatot. Azt éreztem, hogy én nem akarok ezzel foglalkozni. Nem akarok nyilatkozatot nyomtatni. Nem akarom tudni sem, hogy hol van ez a nyilatkozat a gépemen és egyáltalán… Elkezdtem csendben sírni, potyogtak a könnyeim és tudtam, hogy előbb-utóbb észreveszik. Észre is vették, csak azt mondtam, hogy nagyon nehéz visszarázódni, de majd belejövök újra, hiszen, csak egy hetet voltam távol. Először Alaszkába jelentkeztem, ahova fel is vettek, de sajnos személyes okok miatt nem tudtam kiutazni, egy közelebbi helyszínt kellett keressek. Ezért elkezdtem Európán belül gondolkodni, és megtaláltam azt a kennelt, ahonnan most is válaszolok a kérdéseidre. Elküldtem nekik egy emailt arról, hogy ki vagyok, milyen tapasztalataim vannak, hogy imádom a kutyákat, de azon az 5 napon kívül lényegében semmilyen tapasztalatom nincs a szánfogathajtás terén.

15 perc múlva megkaptam a választ, jöhetek.

Egyből lerohantam és szóltam anyukámnak, megbeszéltük és megvettük a jegyemet, másnap pedig felmondtam. Hihetetlen, hogy egy jól időzített email, egy túra, egy döntés mennyire meg tudja változtatni az ember életét. Ha valaki egy éve azt mondja, hogy jövőre már Svédországban fogok élni, valószínűleg kinevetem. Amióta itt vagyok, rengeteget tanultam, 106 kutyánk van, így az első pár napban a teendők mellett a kutyák neveit memorizáltam. Reggel 8-tól este 7-8-ig dolgozunk. A reggel mindig a kennelek takarításával kezdődik, utána pedig az érkező turistákat visszük túrázni, szánozni, sarki fényt nézni, foglalástól függően. Amióta itt a tél, rengeteg turista érkezik a világ összes pontjáról hozzánk, hogy kipróbálják milyen a szánozás. Szeretném az embereknek megmutatni, hogy milyen nagy élmény itt dolgozni, a kutyákkal, az egész napot kint tölteni a természetben. A főnököm negyven éve foglalkozik ezzel, így tőle is rengeteget tanulok, a kollégáimat pedig imádom, jó csapat vagyunk, így nem nyűg egy forgalmas nap abszolválása sem.

Milyen céljaid vannak a kutyázás területén? Mit tervezel az idei évre?

Mindenképp szeretném itt tölteni a következő szezont is és hosszabb túrákat vezetni. Konkrét céljaim egyelőre nincsenek, sokat utazni a nyár során és pihenni. Szeretném folytatni anyukám tenyésztői és környezetbarát kutyaeledel cég munkáját ötvözni. Ugyanakkor az a gondolat is foglalkoztat, hogyan lehetne a rengeteg sportot és a turizmust összekötni. Nem tudom biztosan, mit hoz a jövő. Egy biztos, egész életemben jelen lesznek a szívemnek legkedvesebb állatok: a kutyák.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában