Magyarország kontra államcsőd

Államcsődről akkor beszélhetünk, ha egy kormány a fennálló pénzügyi kötelezettségeit (hiteleket és kötvényeket) nem tudja időben kifizetni. Fontos, hogy ha egy állami költségvetés pl. a nyugdíjakat vagy a béreket nem fizeti ki, akkor ez nem államcsőd, hanem megszorítás. A kérdés tehát az, hogy a külföldi és belföldi hitelezők felé tudja-e Magyarország időben törleszteni az adósságait. A kérdés egyszerű lenne akkor, ha lenne politikai konszenzus és társadalmi támogatás abban a kérdésben, hogy Magyarország erején felül fogyasztott - hitelből - az elmúlt években. Mivel erre minden szakértő szerint igen a válasz, a megoldás egyszerű lenne a kiadások további visszavágásával - jelentős rövid távú társadalmi áldozatokkal természetesen. Ráadásul ezt össze kellene kapcsolni a már régóta ránk váró feladatokkal, az adórendszer egyszerűsítésével, az adóterhelés csökkentésével és a szerkezeti átalakításokkal. Ez még békeidőben sem lenne egyszerű, egy globális gazdasági válság kellős közepén pedig még nehezebb. Emiatt kerül szóba nemzetközi pénzügyi körökben a már emlegetett államcsőd lehetősége. Fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg a befektetők a fejlett országok állampapírjain kívül szinte mindent rendkívül kockázatosnak tartanak, olyan nagy nemzetközi vállalatok, amelyek korábban 3-4 százalék körül kaptak hitelt, ma gyakran több mint 9 százalékot fizetnek. Jól jellemzi a helyzetet, hogy ma az OTP hosszú lejáratú kötvényei 24 százalékos hozammal - euróban! - vásárolhatók meg, szemben az egy évvel ezelőtti 6 százalékkal. Jelenleg a folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy a régiós államok egyre nehezebben jutnak finanszírozáshoz, ma a nemzetközi pénzpiacokon az első számú befektetési ötlet a kelet-európai országok ellen játszani. Ez pedig még jobban fel tudja nagyítani az egyébként ténylegesen létező problémát. Ennek is a következménye az, hogy jelenleg a magyar állampapírpiac hibernált állapotban van, amit az emelkedő hozamok, az alacsony forgalom mellett az is jellemez, hogy eltűnt a hosszú lejáratú forint- és devizakötvények kibocsátása. Ennek megfelelően a lejáró devizaadósság megújítása jelenleg a nemzetközi szervezetektől kapott hitelekből történik, mivel a piaci finanszírozással történő próbálkozás a hozamokat még feljebb nyomhatná, ha egyáltalán sikerülne. Az állami költségvetés finanszírozása legalább annyira bizalmi, mint pénzügyi kérdés. Sok olyan ország van a világban, amelynek GDP-re vetített adósságállománya jóval magasabb, mint a miénk - például Japán vagy Olaszország -, igaz, ez általában saját devizájukban áll fenn. A probléma akkor merül fel, ha a befektetők nem hajlandók megújítani a lejáró adósságállományt, mert kételyeik merülnek fel a visszafizetéssel kapcsolatban. Amennyiben sikerül ismét visszaszerezni a befektetők bizalmát egy hiteles és prudens gazdaságpolitikai programmal, egyensúlyhoz közeli költségvetéssel, úgy az államcsőd veszélye elhárult. Erre még a mienkénél nagyobb adósságteherrel küszködő országok is képesek voltak.Fontos kérdés az egységes kelet-európai fellépés. A régiós devizák együtt gyengültek az elmúlt fél évben - a forint még relatíve erős is volt a magas kamatszint miatt -, függetlenül az egyes országok valós problémáitól. Mivel látszik, hogy a befektetők a régiót egyben kezelik, valószínűleg a probléma megoldása, Kelet-Európa lejáró adósságának refinanszírozása is egy régiós csomag segítségével lehet a leghatékonyabb. Érdekes adalék, hogy a Kelet-Európa számára összesen szükségesnek gondolt támogatás összege - a 120-130 milliárd euró közeli becslés valószínűleg reális - kevesebb, mint a számos fizetésképtelenné váló nyugat-európai vagy amerikai pénzügyi intézményre egyenként elköltött összeg. Azaz a probléma nagyságrendje nem elhanyagolható, de nem is kezelhetetlen. Gyakran felmerül az euró bevezetésének kérdése mint lehetséges megoldás. Ez látszólag egyszerű megoldást jelentene, hiszen a devizában fennálló adósság árfolyamkockázata megszűnne. Ugyanakkor ne legyenek illúzióink, eurónk csak akkor lesz, ha kemény áldozatot hozunk érte, csupán azért, mert mi szeretnénk, még nem fognak adni. Az euró bevezetésének alapfeltétele a hosszú távon is finanszírozható költségvetés és az állampapírhozamok leszorítása. Ez nem következmény, hanem követelmény. Tehát lesz-e államcsőd? Véleményünk szerint ezt el lehet kerülni, ha megvan hozzá a politikai akarat. Hiszen látszik, hogy reformokért cserében létezik és elérhető Magyarország részére az a finanszírozás IMF- és európai uniós forrásból, amellyel az adósság továbbgörgetése megoldható a piacok bizalmának helyreálltáig. Azaz csak rajtunk múlik. Mindössze két szereplő kell hozzá: végre racionálisan gondolkodó politikusok és végre racionálisan gondolkodó társadalom. Fel kellene végre ébredni, a baj tényleg nagy, de kezelhető.

Cikkünk szerzője Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzési vezetője