Marad a létszámleépítés?

Nem újdonság: a globális válság hatására a hitelek megdrágultak, a piacok beszűkültek, a fogyasztás visszaesett. A vállalatok pedig elgondolkodtak, hogy mit is tehetnének.

Nos, egy cég életében az egyik, ha nem a legjelentősebb költségelem a munkabér, illetve annak járulékterhe, így kézenfekvő, hogy kritikus helyzetben előbb-utóbb mindenhol szóba kerül a munkaerőköltség csökkentése.

Vannak cégek, amelyek gondjaik orvoslása okán egyből a létszámleépítés mellett döntöttek, más foglalkoztatók viszont első lépésben csak a munkavállalók fizetett és fizetés nélküli szabadságra küldésével operáltak. Persze más módszerekről is írtunk már: például ahol lehetett, az alvállalkozói teljesítéseket csökkentették, s ezeket a munkákat saját dolgozóikra bízták, s ugyancsak a költségtakarékosság jegyében több helyen korlátozták a túlórát, a kölcsönmunkásaik számát pedig lecsökkentették.

Következő lépésként néhány cég élt az úgynevezett munkaidőkeret alkalmazásával. A törvény ugyanis némely munkakörökben és munkarendben lehetőséget ad a pihenőnapok meghatározott időintervallum alatti összevonására, lényeges megjegyezni azonban, hogy a munkaidő-keret végére az összmunka-időnek ki kell egyenlítődnie. A példa kedvéért: ha egy cég az első fél évben heti négy munkanappal működik, a második fél évre hatnapos munkahétre kell átállnia. Ennek bevállalása nagy-nagy piaci optimizmust és kiszámíthatóságot feltételez, nem véletlen, hogy jelen helyzetben a vázolt megoldást nem is alkalmazzák tömegével a vállalatok.

A részmunkaidő is költségtakarékos lehet, legalábbis, ha az ebben gondolkodó vállalat képes ennek bevezetéséről meggyőzni a dolgozóit vagy az érdekképviseletet. Az OMMF vonatkozó hírleveléből kiderül, hogy a munka-szerződés módosítása nélkül a rövidebb munkaidő arányában csökkentett munkabér kifizetésére csak abban az esetben van lehetősége a munkáltatónak, ha erre a munkáltatónál érvényben levő kollektív szerződés kifejezetten feljogosítja.

Amennyiben a hatályban lévő kollektív szerződés a foglalkoztatás ezen lehetőségéről nem rendelkezik, a munkáltató kezdeményezheti a kollektív szerződés erre vonatkozó módosítását.

Egy szó, mint száz: a részmunkaidő bevezetésénél sok múlik a dolgozók hozzáállásán, amely a tapasztalatok szerint ál- talában pozitív.

Ebben a helyzetben sokak szerint szintén előremutató, hogy a kormány különböző munkahelymegőrző pályázatokkal rukkolt elő. Mások viszont úgy gondolják, hogy mindezt egyrészt későn, másrészt jó pár cég számára nehezen vállalható feltételek mellett tet-te. Mint azt az egyik általunk megkérdezett cégvezető megvilágította, az itteni leányvállalatok nyugat-európai és amerikai anyavállalatainak jó része ugyanis már október- novemberben számba vette a lehetséges válságkezelési stratégiákat, akkor azonban még híre-hamva sem volt a magyar pályázatoknak. Egy általunk megkérdezett - neve elhallgatását kérő - gyakorló szakember szerint az azóta megjelent, a támogatási idővel azonos hosszú továbbfoglalkoztatási kötelezettséget előíró pályázatok kevéssé oldják meg a válságnak kitett vállalatok gondjait. Mert nézzük csak: ha egy cég például féléves támogatást kér, további fél évre garantálnia kell, hogy nem csökkenti a létszámát. A szakember szerint jelen helyzetben e vállalást a piaci környezet nem támogatja.

Információnk szerint egy régiónkbeli cég az Amerikai Kereskedelmi Kamara egyik összejövetelén kezdeményezte, hogy a külföldön már bevált módon kellene megváltoztatni a foglalkoztatás-megőrzési támogatás rendszerét, és az illető vállalat erről javaslatot is tesz a kormánynak. A honosítani kívánt eljárás lényege, hogy nem kampányszerűen, s pályázati úton történnek a támogatások, hanem a jogszabályok előre kiszámítható módon már eleve lehetővé teszik, hogy egy bajban lévő cég állami támogatás mellett csökkenthesse a munkaidőt. Ennek persze előfeltétele az üzemi tanáccsal kötött egyezség, ezt követően azonban csak annyit kell tenni, hogy a közös döntést a válla-lat bejelenti a munkaügyi szervezetnek.

Ugyancsak a dolgozói képviseletekkel való egyeztetéssel a rövidített munkaidő intervallumának változtatása is megengedett, s ami legalább ennyire fontos: a futamidő alatt elbocsátásokra ugyanabból az okból nem kerülhet sor, mint amivel a rövidített munkaidő bevezetését megindokolta a vállalat. Az általunk megkérdezett szakember szerint a cégek így nem kényszerülnek a nehézségek első jelére elbocsátásokra, hanem kísérletet tehetnek a munkahelyek megőrzésére. Más kérdés, hogy amennyiben a körülmények még rosszabbra fordulnak, bármelyiküknél eljöhet a pillanat, amikor csak és kizárólag a létszámleépítés marad. 

A vállalatok próbálkoznak, hiszen nem szívesen adnák fel piaci pozícióikat, illetve küldenék el szakképzett dolgozóikat. Csakhogy , mt azt az egyik cég vezetője megfogalmazta: amennyiben a lecsökkent